Nikaia latinos közvetítéssel gyakran előfordul nicea – konstantinápolyi hitvallás. Szövegezése és egyetemes elfogadása a kereszténység első két egyetemes zsinata a 325-ben tartott első nikaiai zsinathoz és a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinathoz kötődik.  A szentmiséin minden egyes alkalommal elhangzik a hitvallás. Katolikus Hitvallás Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általaTovább

A levél valószínűsíthető keletkezési helye és ideje: Antiókhia, i.sz. 50-es évek közepe, amely az első missziós út utáni, de az első jeruzsálemi zsinat előtt készült. Bevezetésben, amely a levél előszava – felirata azaz prescriptuma, a Galácia közösségek részére címezve, amelyek a Kis-Ázsia középső és déli területein tartózkodtak. Megírásának oka Pál apostol Galácia déli területén Márk evangélista nagybácsijával, Barnabással együtt hirdette Krisztus evangéliumát. A tévtanítók félre vezettek egyes zsidókból keresztényekké vált hívőket: Miszerint, szükséges-e a körülmetélkedés és a tisztálkodási szabályok rituálék betartása, amelyet a Tóra a törvény előír? Tehát nem elég Krisztust elfogadni és követni, hanemTovább

„De Maria numquam satis” – a Máriáról sohasem elég mondás Grignon de Montfort, Szent Lajostól származik.[1] Szent Lajos beszélt isten anyjáról és annak a helyes tiszteletéről a tökéletes Mária – tisztelet című művében is. Ha Szent Lajos Máriáról lévő tanítását vesszük alapul, akkor a II. Vatikáni Zsinat korai előfutárának is tekinthetjük. A Lumen Gentium: Az Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház Misztériumában című nyolcadik fejezetben; A Gyermek és az Anya 57. pontja[2] alapján Grignon de Montfort saját korát megelőzte. A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány számára ekképpen foglaljaTovább

Szent Pál szeretethimnuszában az angyalok nyelve, vagy a nyelveken való beszéd az imádság felső fokát jelenti, ő mégis semminek említi: „… ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”[1]. Ekképpen a Szentlélek az, aki megnyit bennünket, aki bennünk hisz, imádkozik, és szeret, és remél. Napjaink keresztény hitvallásában az irgalmasság szerepe létfontosságú kérdést vett fel, hiszen még tart az Irgalmasság éve – miszerint a laikus[2] hívők, a Világi Krisztushívők apostolságában az együttérzést és az irgalmasságot szüntelenül a hit tükrében szükséges gyakorolni. A kérdéskör megközelítése a Szentírás és a katekizmuson[3] belül a kateketika[4] alkalmazásával történik. A katekizmus, aTovább