„De Maria numquam satis” – a Máriáról sohasem elég mondás Grignon de Montfort, Szent Lajostól származik.[1] Szent Lajos beszélt isten anyjáról és annak a helyes tiszteletéről a tökéletes Mária – tisztelet című művében is. Ha Szent Lajos Máriáról lévő tanítását vesszük alapul, akkor a II. Vatikáni Zsinat korai előfutárának is tekinthetjük. A Lumen Gentium: Az Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház Misztériumában című nyolcadik fejezetben; A Gyermek és az Anya 57. pontja[2] alapján Grignon de Montfort saját korát megelőzte. A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány számára ekképpen foglaljaTovább

Szent Pál szeretethimnuszában az angyalok nyelve, vagy a nyelveken való beszéd az imádság felső fokát jelenti, ő mégis semminek említi: „… ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”[1]. Ekképpen a Szentlélek az, aki megnyit bennünket, aki bennünk hisz, imádkozik, és szeret, és remél. Napjaink keresztény hitvallásában az irgalmasság szerepe létfontosságú kérdést vett fel, hiszen még tart az Irgalmasság éve – miszerint a laikus[2] hívők, a Világi Krisztushívők apostolságában az együttérzést és az irgalmasságot szüntelenül a hit tükrében szükséges gyakorolni. A kérdéskör megközelítése a Szentírás és a katekizmuson[3] belül a kateketika[4] alkalmazásával történik. A katekizmus, aTovább