Lukács

Lukács az orvos, aki megfogalmazta az evangéliumot, amelyet az újszövetségi adatok is alátámasztanak. Lukács valószínűleg egy a pogányságból megtért keresztények közül való volt. Orvos aki a Kol 4,14-ben is sok más helyen a betegségeket, az emberi test jelenségeit gondosan leírja, amely Márknál ilyen nagy részletességgel nem található. (Lk 4,38;Mk 1,30; Lk 5,12;Mk 1,40); Lk 8,44;Mk 5,29). De ez még önmagában nem bizonyítja, hogy orvos volt. Védőszentje az orvosoknak és a festőknek is. A hagyomány szerint lefestette Szűz Máriát. 

Életkorából adódóan nem festhette meg Máriát a gyermek Jézussal, valójában nem láthatta őket, valószínűleg nem is járt a Mária- és a Jézus-történetek színhelyén. Hetven Mária-képet tulajdonítanak Lukácsnak. A leghíresebb csodatévő kép a mai szíriai Seydnaya-kolostor ikongyűjteményében található. A Beata Maria Virgo ad Nives a Szűzanya római főtemploma, a négy patriarkális bazilika egyike, Róma legnagyobb, Nyugat-Európa első Mária-temploma az Esquilinus dombon. Az efezusi zsinat után építtette III. Sixtus pápa (432-40). Ez a zsinat mondta ki, hogy Jézus anyja Theotokosz, Istenanya, a zsinaton megvédett Mária-tisztelet dogmája.

A legrégibb fennmaradt Lukács kézirat 200 körül íródott, (papirusz kódex Egyiptomból: p75), amely az „evangélium Lukács szerint” címet viseli, de nem tartalmazza az ApCsel-t. Lukács írta az evangéliumot és az Apcsel-t is, tehát nem két mű két szerzőtől, hanem egy kétkötetes mű egy szerzőtől. Nem maradt fenn egyetlen régi kézirat sem, amely egyben hozná a Lukács evangéliumot és az Apcsel-t is, melynek szétválasztása már kb.150-re megtörtént. Sok ókori tanú és dokumentum bizonyítja Lukács szerzőségét pl. Muratori töredék (kánontöredék a II. század közepéből, Szent Ireneusz, Tertullianus, Origenész, Szent Jeromos. Hellenista műveltségű keresztényként jól ismeri a görög nyelvet, a LXX, az Ószövetség görög nyelvű fordítását, a Hetvenes fordítást Septuaginta-t Ismeri a retorikát a görög irodalmat és gondolkodásmódot (ApCsel 17,16-34).
Evangélium megírásának helye
Vegyük sorra a városokat, melyek szerint Lukács nem ismeri részletesen Palesztinát, tehát nem ott íródott. Lehetséges, hogy a Római Birodalom legnagyobb városában, Antióchiában keletkezett. Achájában az antik hagyomány alapján vallják a megírásának helyét. Amelyet Lukács az ApCsel első sorában megerősít, mégpedig azoknak a pogányságból megtérteknek íródott, akik a páli misszió során váltak keresztényekké. Lukács is, mint Márk a pogány származású keresztényeket szólítja meg. Felmerült az igény, hogy a zsidó bölcsőből kilépő kereszténység igazságait, tanítását újra meg kell fogalmazni egy nem zsidó eredetű, pogány kultúrában.
A szerző szándéka és célja
A Lukács 1,1-4-ben megfogalmazza szándékát:…„hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.” Lukács tud más evangéliumokról, megfogalmazásokról, ezeket részben ismeri. Azok közé sorolja önmagát, akik az eseményekről a szemtanúktól és az ige hirdetőitől tudomást szereztek. Teofilnak ajánlja a művét, miszerint görög szokás alapján egy barátnak, jótevőnek ajánlani a művet. Teofil valószínűleg a mű mecénása, támogatója volt. Lukács utánajárt, összegyűjtötte a különböző forrásokat; amit áthagyományoztak neki, azokat használja, szerkeszti össze céljának megfelelően, rendszerezetten.
Lukács egy új nemzedék számára felismeri egy új elbeszélés szükségességét, amely ugyanazt a keresztény örömhírt hirdeti, de az új helyzethez alakítva (hellén kultúra, a pogány származású keresztények megerősítése). Jézus fogantatásától – Szent Pál római igehirdetéséig mutatja be a kereszténység eredetének történetét (ApCsel 28). Nagy hatása van a kereszténységre, a teológiára. Lukács a „a keresztény finomság írója”- irgalom, ima, szeretet, női nem, Mária témák. Lukács az evangéliumában „Máriát festi meg”: több olyan epizód van Máriáról, amiket csak Lukács örökített meg.
Az evangélium megírásának ideje
Lukács, Máté és Márk után írt. Lukács valószínűleg használta Márk evangéliumát (hasonlóságok Márk és Lukács között, Márk Lukács egyik fő forrása). Máté és Lukács egymástól függetlenül használták a forrásokat, nem nagyon lehet megállapítani ebből, hogy e kettő közül melyik evangélium készült el előbb. Az Lk 21,20 szerint: „Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül…” („post eventum” ti. elbeszélésnek tűnik, vagyis az eseményről már annak megtörténte után ír a szerző úgy, mintha még nem történt volna meg). Jeruzsálem sorsáról borúlátóan ír: Lk13,34-35;19,41-44; 23,28-31. Valószínűleg Kr.u.70 után keletkezett az evangélium, amely feltételezi már Jeruzsálem elestét. Az ApCsel 14,23 20,17: nem ismer még Efezusban, Kis-Ázsiában egy kifejlődött egyházi struktúrát, amely szerint minden helyi egyház élén a püspök áll, ami már megvolt Antióchiai Szent Ignác idején. Feltételezzük, hogy Lukács Pál kísérője volt. Tehát kb. a 80-as években íródhatott a az evangéliuma.