Márk

Az evangélium szerzője Márk evangélista, aki görögül tudó, de a zsidó szokásokban is járatos személy volt. Valószínűleg nem volt szemtanúja Jézus nyilvános működésének. Kettős neve van, amely a bibliai időben ez szokás volt, János Márk az ApCsel12,12 leírja. Eusebios egy szövegtöredéket közöl Pápiász frígiai püspöktől (†150), aki szerint Márk Péter apostol tolmácsa volt, nem hallgatta személyesen Jézust, hanem Péter tanításán keresztül ismerte meg. Péter kiszabadulva Heródes Agrippa börtönéből Máriának, Márk édesanyjának a házába menekült (ApCsel12,12). Lukács idejében Márk ismert személy volt., hiszen Lukács róla azonosítja Márk édesanyját.

Mk közel állt Péterhez, ahogy sejteti az a tény is, hogy az apostol hozzájuk megy menedéket találni. Barnabás unokaöccse a Kol 4,10-ben, elkíséri Barnabást és Pált az első missziós útra (ApCsel12,25), de elválik tőlük és visszatér Jeruzsálembe (ApCsel13,13). Pál megneheztel ezért rá, nem viszi magával a második útra (ApCsel15,37-39).
Később viszont kiengesztelődnek egymással, Mk munkatársa, sőt fogolytársa is lesz Pálnak (Filemon 24; 2Tim4, 11; Kol4,10). Tehát Mk a missziós tevékenységben is részt vett. Elképzelhető, hogy Péter római szentbeszédeit, tanítását ő foglalta írásba, s az apostol tolmácsa volt Rómában.(1Pét5,13) A hagyomány szerint később Alexandriába került, ahol a város első püspöke lett, s vértanúként halt meg.

A legrövidebb kánoni evangélium, amely 16 fejezetből áll. Az evangélium eredetileg a Mk16,8 verssel fejeződött be. Mk sok mindenről csak említést tesz, röviden összefoglalva az eseményt: Mk1,22; 1,39. Persze utal arra, hogy Jézus többször tanított példabeszédekben (Mk4,33-34). Négy példabeszédet ír le: Mk4,1-9: a magvető, Mk4,26-29: a vetés növekedése, Mk4,30-32: a mustármag, Mk12,1-12: a gonosz szőlőmunkások. Viszont Jézus húsvétjáról sokat ír: Mk14-16. Az ókorban és középkorban nem tekintették az első evangéliumnak. Szent Ágoston szerint, Mt elsősége Mk-kal szemben áll. Addig a mai Biblikus kutatás Mk-ot részesíti előnyben. Az eleje nem nyújt „megfelelő” bevezetést: nem beszél Jézus születéséről. Ellentétben Mt-val és Lk-csal, Mk-nál nem találunk nemzetségtáblát Jézus kapcsán, Máriát csak Mk 6 3-ban említi meg, József nevét, pedig sehol. Ellentétben, Mt1,19- 20.24;Lk2,4 fejezetekkel.

Az evangélium megírásának ideje
Ha Pápiász püspök tanúságát elfogadjuk, akkor Mk vagy Péter halála (Kr.u.64) előtt, vagy hamarosan utána írja meg az evangéliumot. A jövendölés a világ végéről és Jeruzsálem pusztulásáról (Mk 13) a korabeli keresztényüldözések hangulatát sugallja, de nem említi Jeruzsálem elestét Kr.u.70-ből. Tehát valószínűleg a Kr.u. 60-as évek második felében, max. a 70-es évek elején keletkezett Mk evangéliuma.

Az evangélium megírásának helye
Megírásának helye Róma, amelyet a biblikusok többsége elismer. Péter és Pál vértanúsága szintén Rómában volt. Egyhangúan a hagyomány is ezt bizonyítja: Alexandriai Kelemen, Szent Iréneusz, Órigenész, Szent Jeromos. A latinos kifejezések is ezt erősítik meg az evangéliumban: pl. Rufus (’vörös hajú’) Cirenei Simon egyik fia (Mk 15,21, Róm16,13). A latinul beszélők körében használt név; quadrans (pénzérme: Mk 12,42). Péter apostol Rómában arámul tanította a keresztényeket, akik inkább görögül tudtak, nem nagyon beszéltek arámul, mivel többségük pogány származású volt. Az apostol visszaemlékezéseit, tanúságtételeit tolmácsolta, örökítette meg Mk görögül, meghagyva néhány eredeti arám kifejezést is: Mk 5,41; 14,36; 15,34. Szent Jusztin azt írja, hogy a szentmisén először az Ószövetségből olvastak fel, utána, pedig az apostolok visszaemlékezéseiből. Cirénei Simonról: Mk 15, 20-40: Jézus a keresztútján a Golgota felé vezető úton találkozik Cirénei Simonnal Alexandernek és Rufusnak apját kényszeríttetek arra, hogy vigye Jézus keresztjét. Keresztre feszítéskor a két keze felől két rablót, latort is együtt feszítettek meg Jézussal. Simon nevét ott olvassuk az első gyülekezeti tagok között, melynek családja ott van a római gyülekezetben, felesége, gyermekei ott szolgálnak az Úrnak. Cirénei Simonról Márk említi azt, hogy Alexandernek és Rufusnak volt az apja. A római levél végén köszöntve van, édesanyjukkal együtt, mint akik a gyülekezethez tartoztak.