A cölibátus – (coelibatus)

A papi nőtlenség nem dogma, inkább egyházfegyelmi hittétel. A dogma jelentése a gör. dokein, látszani, szóból származik. A dogma követi az Apostoli Szenthagyományt és a Szentírást, melyet az Egyház Tanítóhivatala rögzít, azt a pápa ex cathedra kijelentésben megfogalmaz. A szó az Újszövetségben is előfordul, de úgymint rendelkezés vagy törvény. Az Ef 2,15-ben  a gör. νόμος  nomosz  törvény szót olvashatunk, amely a héb. תּוֹרָה Toráh szó fordítása.

Az I. VZS, 1869–1870 – dogma a pápai tévedhetetelenségről: „Amikor a római püspök „ex cathedra” (… megjegyzésem dogmatikai szakkifejezés: Péter székéből szólva hirdet ki egy tételt….).  A pápa beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egyegy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok. Ha pedig valaki ezen határozatunknak ellentmondani mer, – amitől Isten mentsen – az legyen kiközösítve.” (DH 3074)

Vö. Potuit, decuit, ergo fecit – Isten megtehette, illendő volt, tehát megtehette, négy híres szó John Duns Scotus, lat: Ioannes Duns Scotus,  (Northumberlan, Dun, Írország, 1266/1274 – Köln, 1308.  11.08. ) középkori angol skolasztikus filozófus Mária Szeplőtelen fogantatásának védelmezésére használt. (…” a mi Urunk Jézus Krisztus, Szt Péter és Pál apostol és Önmagunk tekintélyével kihirdetjük, kinyilvánítjuk és meghatározzuk, hogy isteni kinyilatkoztatású dogma: a szeplőtelen Istenszülő mindenkor Szűz Mária földi életének végeztével testben és lélekben fölvétetett a mennyei dicsőségbe. Ezért ha valaki – amitől Isten óvjon – szánt szándékkal tagadná v. kétségbe vonni akarná, amit mi meghatároztunk, tudja meg, hogy elveszítette az isteni és katolikus hitet”…) (DS 3903/3904). A tévedhetetlenség igénye az 1854.12.08-án kihirdetett Immaculate Conception Szeplőtelen fogantatás dogmában felmerült, mellyel két alkalommal történt visszaélés: 1. IX. Pius esetében a tévedhetetlenség dogma születése előtt. 2. XII. Piusz által 1950-ben a Mária mennybevétele dogma során. (Vö. I. VZS: dr. Diós, István – Viczián, János: Magyar Katolikus Lexikon, in: I. Vatikáni Zsinat, szerk: dr. Diós, István – Viczián, János, SZIT, 2010.)

Tematika

A cölibátus[1] terminológia elsődleges forrásműve, Sipos, István: A celibátus (papi nőtlenség) – története és védelme, Dunántúli Nyomda R.T. Pécs, 1913-ban kiadott műve. Következő forrásmű Odrobina, László: Szalamiszi Epiphaniosz és a kontextusba helyezés fontossága, 2010-ben megírt műve. Azt követően az egyházjogi előzmények alapján Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem[2] tanulmányára kerül sor: Az első három Esztergomi Zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században. melyben az Elvirai Zsinat és az I. Esztergomi Zsinat tárgyalásra kerül. A cölibátus kapcsán ismertetem az Egyházi Törvénykönyv kánoni törvény szakaszait. Bemutatásra kerül a Tanítóhivatali megnyilatkozások területén: XI. Pius Pápa 1935. december 20-án kiadott Ad catholici sacerdotii apostoli, körlevele a katolikus papságról 44. pontja. A Tridenti Zsinat és a II. Vatikánium Presbyterorum Ordinis kezdetű dekrétum ide illő pontok értelmezése. Valamint a VI. Pál pápa, 1967. június 24-én kiadott Sacerdotalis Coelibatus, kezdetű enciklikája a papi cölibátus alóli felmentés. A cölibátus horizontján egy konkluzió, mellyel a referátum zárul.

A nőtlenség az egyháztörténet és a patrológia tükrében

A papság a 3. századtól önálló társadalmi renddé vált, a diakonusi és presbiteri utánpótlás képzése a lektorok iskolájában történt. A 300-as Elvirai Zsinat 33. kánon kimondása után a  papság önmegtartóztatásában szolgált.  (vö. 390. Kárthágói Zsinat).[3] A 4. századi keresztény egyházatya Szalamiszi Szent Epiphaniosz – gör. Σαλαμίνος Ἐπιφάνιος, lat. Epiphanius (szül. kb. 315 – 403. Besanduc, Palesztina).  Megjegyzésem: A Πανάριον – Panárion – Kosár című alkotás témái: az istenség és a Szentlélek személyisége, cölibátus illetve Mária örök szüzessége és a test feltámadása. Epiphaniusz idején mindezek kérdések voltak, melyek a II. és III. könyv nagyjából négyötödét tartalmazzák.

A Panarion 374-77 között íródott, lat. Panárium másik címe Haereses, amely az eretnek kígyók halálos mérge ellen kínál ellenszert. A 16. századi latin fordításokban az Adversus Haereses – Az eretnekségek ellen címet kapott. A Panarion 61. fejezetben fogalmazza meg a nőtlenséget, amely valójában nem a keresztény zsidó vegyes házasságok ellen, hanem éppen azok érdekében szól. [4] Továbbá nyolcvan eretnekséget említ, húsz közülük még kereszténység előtti. A keresztény eretnekségek Simon Mágussal kezdődnek és a messzaliánusokkal végződnek. A szentképek tisztelete ellen három írás szól, melyekre a képrombolók szívesen hivatkoztak. A neve alatt fennmaradt Physiologus is, amely nem Epiphaniosz műve. (dr. Perendy, L. : Patrológia jegyzet, Szalamiszi Epiphaniosz, www.sapientia.hu/old/jegyzet/pater_2.html)

Rövid életútja:  Szent Epiphaniosz fiatal korában már beszélte a görögöt, szírt, hébert, kopt és latin nyelvet. Az egyiptomi útja után meghonosította a monasztikus életformát és szerzetesi közösséget alapított, melynek harminc éven keresztül vezetője volt. Ekkor választották a ciprusi püspökök metropolitájuknak, melynek székhelye Szalamisz lett. Az egyház tanításának lelkes védelmezője. Rész vett a Khrüszosztomosz-t elítélő úgy nevezett tölgyes zsinaton és 403-ban hazafelé halt meg. [5] 

Megjegyzés: a görög nyelvű szöveg szerint: Ο Επιφάνιος πέθανε εν πλω από την Κωνσταντινούπολη, που είχε πάει για εκκλησιαστικές υποθέσεις προς την Κωνστάντια, στις 12 Μαΐου του 403 μ.Χ., μετά από αρχιεροσύνη 36 χρόνων. –  Fordítása: Epiphanius 403. május 12-én (hajózott) egyházi ügyekre Konstantinápolyba, (amikor) 36 éves főpapság után a tengeren halt meg. (Forrás: Άγιος Επιφάνιος Επίσκοπος Κωνσταντίας και Αρχιεπίσκοπος Κύπρου – Szent Epiphanius Konstantinápoly püspöke és Ciprus érsek: www.saint.gr/1552/saint.aspx)

A keresztény zsidó vegyes házasságok apologetikus írás idézete Odrobina, L.  művéből: “Abban az időben, megparancsolták a hívőknek, hogy ne adják lányaikat feleségül zsidókhoz, hanem kizárólag keresztényekhez adhatják, akiknek hite megegyezik az övékkel.”[6] Kérdés feltevés: Epiphaniosz milyen korról beszél? – Miért mondja, hogy ezt a parancsot adták? [7] Hiszen elő írja a MTörv 7,3-4: „Ne köss velük házasságot, lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük, és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. Mert fiad elidegenedik tőlem, s más isteneket fog imádni. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket.”)

A Panarion 61. fejezete több téves tanításokat tartalmaz a katharokról, angyaliakról és az apostoliakról, akiket “lemondóaknak” is neveznek. A lemondóak elnevezés szerint, minden vagyonukról lemondanak és nem ismerik el a házasságot, illetve más szentségeik és misztériumaik vannak, mint a katolikus egyháznak. [8] 

Epiphaniosz az apostoliakról támadó beszéde a vegyes házasságot elvető tanításuk ellen irányul. Minthogy a házasság Istentől származik, ha ezt visszautasítják, magát Istent utasítják vissza. A házasság isteni eredetének alapját a Szentírásban találjuk: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6) A házasság és az önmegtartóztatás egyaránt Istentől való dolog, és csak a válás jön az embertől. [9]

Epiphaniosz az 1Kor7,36 alapján a női szüzesség értéke ellen szól: „Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot.” A bűn nélküli élet képességét csak a keresztséggel kapjuk meg, mivel erre mindenkinek szüksége van, mert ez mossa le a testet és a lelket a bűnbánat által. Ebből következik, hogy a keresztséget egyaránt ki lehet szolgáltatni szűznek és annak is, aki már nem szűz. A püspök célja a házasság legitim voltának alá támasztása.[10]

A szerző összefoglalója végén közli: “Ezek tehát csupán következtetések, az viszont tény, hogy Epiphaniosznak a fentiekben bemutatott szöveghelye nem a keresztény zsidó vegyes házasságok ellen, hanem éppen azok érdekében szól – világossá válik ez mindazok számára, akik veszik a fáradságot, elolvassák az eredeti szövegeket, s nem elégednek meg az előttük járó kutatók gyors és felsorolásszerű megállapításainak automatikus ismétlésével.[11] (SZTE BTK Klasszika – Filológia és Neolatin Tanszék, Dr. Odrobina, László – PhD adjunktus)

Teológusként figyelmet szentelek a forrás nélküli kijelentésekre. A cölibátusról – (coelibatus) cikk készítése során akadtam a következő mondatra: “Az egyházatyák közül első­ként a IV. század végén (Sa­lamisi) Epiphanius parancsol papi nőtlenséget, így a nős kleri­kusok házasságának felbontását is.”

Melynek  eredete: B, L.  2001.03.31. (nevet és internet elérést nem közlöm)

A mondat további helye: 2003.09.22. egy fórum 6.oldalán a 107. bejegyzésben ismét szerepel B. L. cikke. (nevet és internet elérést nem közlöm)

B, L. cikkét 2005.10.28-án csatolták egy olasz cikk magyar fordításához. (nevet és internet elérést nem közlöm)

A mondat  újabb helye: D, O. 2011. 01. 11. (nevet és internet elérést nem közlöm)

A mértékadó bizonyítások 4. fejezet 2. 3. 4. pontjaiban kifejtésre kerül, hogy Epiphaniusz nem parancsol papi nőtlenséget. Vélhetően a probléma eredete a parancsol kifejezés helytelen fordításából történt. Az angol fordításokban az order, orders mellett a command alakjai szerepelnek: commandment, commandments, commanding, commanded stb. Sok esetben Epiphaniusz görög szövegében pedig a νόμος  nomosz  törvény szó szerepel. Ruslana, Khazarzar Biblioteka: http://khazarzar.skeptik.net/books/panariog.htm

Apologetikus magyarázat

Korunk jellegzetessége, hogy sokan nem a főforrás használják, így a könnyebb utat választják: „…a modern kor olyan helyzetet teremt, amelyben a csipegetés és válogatás (picking and choosing) kötelező felszólítássá válik”. (Peter, L. Berger: Heretical Imperative: Contemporary Possibilities of Religious Affirmation, Doubledays, 1980. 25. ) /ang.ford: „…modernity creates a new situation in which picking and choosing becomes an imperative.”/

Tanács: hogyan kezdjünk el az írásunkat? Amikor már van egy tárgyunk, melynek a diszciplináris helyét meghatározzuk. A helyesen felismert pontokból keressük meg a téma a forrásokhoz kötődő kapcsolódásokat. 1. források: Szentírás vagy Szentírások felhasznált kiadásai (héber, görög, latin, esetleg konkordancia felhasználása), Tanítóhivatali megnyilatkozások. 2. források:  lexikon, jegyzet, monográfia stb. 3. magyar nyelvű irodalom. 4. nemzetközi szakirodalom. 5. a téma: egzakt, logikus, jól dokumentált, bizonyított legyen. 6. elkülönüljön az alkotó szövege és a forrásul használt szövegektől. 7. ügyeljünk a tartalmi  és formai szabályokra. Könyv ajánló: Kránitz, Mihály – Török, Csaba: Teológiai módszertan, Elméleti és gyakorlati bevezetés, SZIT, Budapest, 2017.

Segítség a letölthető bibliográfiai forrás jegyzékek: bibliografia_konyvjegyzek1. biblikum_konyvjegyzek2.

A mértékadó bizonyítások

1.) Egyháztörténeti előzmények szerint a cölibátus fogalma a 4. századbeli Szent Sziriciusz nevéhez köthető (Siricius, Syricius; 384–399) Sziriciusz római pápa 386-ban össze hívta a zsinatot, amelyen kimondták a papi nőtlenséget. [12]

2.) XI. Pius Pápa 1935. december 20 -án kiadott Ad catholici sacerdotii apostoli körlevele a katolikus papságról, 44. pontja említi, hogy Epiphaniusz a negyedik század végén azt mondja nekünk, (nem parancsolja) hogy a cölibátus még az szubdiakonátusra is érvényes: „Az egyház semmiképpen sem engedi be házas állapotban élő és gyermekeket nevelő férfit, annak ellenére, hogy csak egy felesége van. A felszenteltek, a diakónus, a szubdiakónus, pap vagy püspök; de csak az a személy, akinek a felesége meghalt (elhalálozott), vagy akinek tartózkodnia kell a házasságtól; ezt azokban a helyeken végzik, ahol az egyházi kánonokat pontosan követik.”[13]

In English: “St.Epiphanius at the end of the fourth century tells us that celibacy applied even to the subdiaconate: „The Church does noton any account admit a man living in the wedded state and having children, even though he have only one wife, to the orders of deacon, priest, bishop or subdeacon; but only him whose wife be dead or who should abstain from the use ofmarriage; this is done in those places especially where the ecclesiastical canons are accurately followed.” (A hivatkozás a fentiekkel megegyezik)  Az angol: the orders kifejezés, melynek talán ide illő fordításai: 1. felszenteltek, 2. pappá szenteltek.

https://catholicsaints.info/tag/bishop-of-constantinople/

21.7 (9): Epiphaniusz elmondja, hogy az egyházirendben a cölibátusi előírások mely a felszentelt papi tisztségekre vonatkoznak: …Ezután e papság után az olvasók sorrendje áll, amely minden rendből áll – vagyis a szűzekből, az egyházas férfiakból, önmegtartóztatókból, az özvegyekből és azokból a férfiakból, akik még mindig törvényes házasságban vannak  – szükség esetén még férfiakból is akik az első halála után második feleséggel házasodtak…. (Vö. Einar, Thomassen & Johannes, van Oort: The Panarion of Epiphanius of Salamis Books II and III, De Fide, Second, revised edition, Translated by Frank Williams, Leiden, Boston, 2013. 679.)

In English: Then, after this priesthood, comes the order of readers which is composed of all the orders that is, of virgins, once-married men, the continent, widowers, and men who are still in lawful wedlock—if necessary, even of men who have married a second wife after the death of the first. (A hivatkozás a fentiekkel megegyezik)  Az angol: the orders kifejezés, melynek talán ide illő fordítása: minden rendből. Az order további jelentése: rend, szerzetesrend, rang, osztály, rendez, rendel, elrendel, rendelet, határozat, előír, parancsol, vezényel stb.

Fotó: Epiphanius, Constantiensis: Oratio D. Epiphanii, Constantiae Cypri Episcopi, de fide Catholica, & Apostolica Ecclesia, Avgvstae Rheticae, 1548. http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0002/bsb00028388/images/index.html?seite=00001&l=de

3. Epiphaniusz Panarion művéből: Az Apostoli Egyház (De Fide) A  katolikus hit tömör, pontos ismertetése fejezet, 21, 7: Mind a korona, mind az anya és a Szentlélektől született és szerzetesekből. A papság, amelyet elsősorban a szűzekből, de ha nem a szűzből, az egyházas férfiakból származik. Ha nincs elég egyszer házas férfi szolgálathoz, akkor az olyan férfiakból áll, akik tartózkodnak a kapcsolatoktól a saját feleségükkel, vagy olyan özvegyekből, akiknek csak egy felesége volt. A püspöki rendelet szerint beleértve a presbitereket, diakonokat és aldiakonokat, nem megengedett, hogy kétszer házasodott embert fogadjanak papságra a gyülekezetben, még akkor is, ha megtartoztató <vagy> özvegy, ez a papság az olvasók sorrendje, amely minden rendből áll — vagyis a szűzekből, az egyszer házas férfiakból, megtartoztatókból, özvegyekből és a még mindig törvényes házasságban lévő férfiakból — szükség esetén még a férjből is egy második feleség az első halála után. (Vö. Einar, Thomassen & Johannes, van Oort: The Panarion of Epiphanius of Salamis Books II and III, De Fide, Second, revised edition, Translated by Frank Williams, Leiden, Boston, 2013. 678.)

Epiphaniusz Panarion művéből a 21, 7.  görög nyelvű szöveg címe: Σύντομος ἀληθὴς λόγος περὶ πίστεως καθολικῆς καὶ ἀποστολικῆς ἐκκλησίας — Szüntomosz álithész lógosz peri piszteosz katholikisz kái apostolikisz ekklisziász — Az egyetemes és apostoli egyház beszéd rövid (hithű) valósága.

Epiphaniusz Panarion mű  21, 7. görög nyelvű szövege:

21.7.  στεφάνη δὲ τούτων πάντων ἢ μήτηρ ὡς εἰπεῖν καὶ γεννήτρια ἡ ἁγία ἱερωσύνη, ἐκ μὲν παρθένων τὸ πλεῖστον ὁρμωμένη, εἰ δὲ οὐκ ἐκ παρθένων, ἐκ μοναζόντων. εἰ δὲ μὴ εἶεν ἱκανοὶ εἰς ὑπηρεσίαν ἀπὸ μοναζόντων, ἐξ ἐγκρατευομένων τῶν ἰδίων γυναικῶν ἢ χηρευσάντων ἀπὸ μονογαμίας. δευτερόγαμον δὲ οὐκ ἔξεστι δέχεσθαι ἐν αὐτῇ εἰς ἱερωσύνην, κἄν τε ἐγκρατευόμενος εἴη <ἢ> χῆρος, ἀπ’ ἀρχῆς τάξεως ἐπισκόπου καὶ πρεσβυτέρου καὶ διακόνου καὶ ὑποδιακόνου. μετὰ ταύτην τὴν ἱερωσύνην λοιπὸν ἀναγνωστῶν τάγμα ἐξ ὅλων τῶν ταγμάτων, τουτέστι παρθένων καὶ μοναζόντων καὶ ἐγκρατευομένων καὶ χηρευσάντων καὶ τῶν ἔτι ἐν σεμνῷ γάμῳ· εἰ δὲ εἴη ἀνάγκη καὶ ἀπὸ τῶν μετὰ θάνατον τῆς πρώτης γυναικὸς δευτέρᾳ συναφθέντων. καὶ γὰρ οὐκ ἔστιν ἱερεὺς ὁ ἀναγνώστης, ἀλλ’ ὡς γραμματεὺς τοῦ λόγου. καὶ διακόνισσαι δὲ καθίστανται εἰς ὑπηρεσίαν γυναικῶν μόνον διὰ τὴν σεμνότητα, ἂν χρεία κατασταίη λουτροῦ ἕνεκα ἢ ἐπισκέψεως σωμάτων. καὶ αὗται δὲ μονόγαμοι ἐγκρατευσάμεναι ἢ χηρεύσασαι ἀπὸ μονογαμίας ἢ ἀειπάρθενοι οὖσαι. εἶθ’ ἑξῆς τούτων ἐπορκισταὶ καὶ ἑρμηνευταὶ <ἀπὸ> Ruslana, Khazarzar Biblioteka: http://khazarzar.skeptik.net/books/panariog.htm

In English: 21,7 But the crown, or, as it were, the mother and begetress of all these, is the holy priesthood, which is drawn mostly from virgins, but if not from virgins, from once-married men.  If there are not enough once-married men to serve, it is composed of men who abstain from relations with their own wives, or widowers who have had only one wife. But beginning with the episcopal order and including presbyters, deacons and sub-deacons, it is not permissible to receive a twice-married person for priesthood in the church, even if he is continent < or > a widower,  Then, after this priesthood, comes the order of readers which is composed of all the orders — that is, of virgins, once-married men, the continent, widowers, and men who are still in lawful wedlock — if necessary, even of men who have married a second wife after the death of the first.

4.) Epiphaniusz szerint elvetették mind a papok, mind a laikusok második házasságát. “De hogy az egyház állítólagos gyakorlatával szemben követelték volna a papoktól a felszentelés előtt vett feleségük megtartását, vagyis hogy rigorista létükre a celibátus ellenségei voltak, arról nem tudunk semmit.” [14]

5.) Syricius – Szent Sziriciusz (Siricius, Syricius; 384–399) római pápa, 386-ban hívta össze azt a zsinatot, amelyen kimondták a papi nőtlenséget. A már nős papoknak tartózkodniuk kellett ettől kezdve a házasélettől, Pázmány Péter erre utal a szövegben.[15]

6.) Einar, Thomassen & Johannes, van Oort: The Panarion of Epiphanius of Salamis, Book I (Sects 1-46): Eboniták 30. fejezetében: Az Ebioniták ellen: Tizedik számú, de harmincas sorozatban, II. Szekció: 2,6: Ez a szekta, mint a többi hasonló szekta is, most teljesen tiltja a cölibátust és a mérsékletességet.[16] Egy időben büszkék voltak a szüzességre, feltehetően Jakab, az Úr testvére miatt, és így írják meg a „vének és szüzek” számára. [17]

In English: Against Ebionites: Number ten, but thirty of the series,Section II. 2,6: “This sect now forbids celibacy and continence altogether, as do the other sects which are like it. For at one time they prided themselves on virginity, presumably because of James the Lord’s brother,< and so > address their treatises to “elders and virgins.” (A hivatkozások a fentiekkel megegyeznek)

Krisztus megjövendölte, hogy egyházában mindig lesznek olyanok, akik a mennyek országáért nem lépnek házasságra, és mindazoknak, akik az önmegtartóztatásra képességet éreznek, ajánlotta.[18] Amelyről Máté a házasság felbonthatatlansága fejezetben közli:  „Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt19,12).

Angol nyelvű letöltések az Epiphaniosz két könyvéről

1. The Panarion of Epiphanius of Salamis, Book I (Sects 1-46)

2. The Panarion of Epiphanius of Salamis, Book II-III. De Fide

A letöltések forrása a Preteristarchive.com: www.preteristarchive.com/0374-77_epiphanius_the-panarion-the-medicine-chest-against-heresies/

Egyházjogi előzmények

Az Elvirai Zsinat

Az I. Esztergomi Zsinat 31. kánon kitétele megfelel a 300-as Elvirai Zsinat 33. kánonjának, mely szerint: „…szolgálatra rendelt klerikusok teljesen tartózkodjanak feleségüktől és ne nemezzenek gyermekeket.” [19] Az Elvirai Zsinat kánonja másként fogja fel a cölibátust, mint amely a gregoriánus reformokban megjelenik, amely csak a feleséggel való együttélést tiltja, és nem a szentelést tilalmazza. Ez alapján lehetséges nős embert pappá szentelni, de a szenteléstől fogva separatio-ban azaz nem élhetnek házaséletet. Ez az indok miatt a magyar kánon a feleség beleegyezésének kikérését állítja kritériumként a nős püspök szenteléséhez, hiszen a szenteléssel megszűnik a házasélet lehetősége. [20]

Az I. Esztergomi Zsinat

1095-ben VII. Gergely pápa halála után Kálmán kerül a magyar trónra. II. Orbán pápa 1096. július 27-én levelet intéz hozzá.[21] A gregoriánus szellemű átalakulásnak megfelelő egyházi fegyelem okából 1100-ban hazánkban megtartott [22] I. Esztergomi Zsinat rendelkezéseiben a Conc. Strig. I. 11. kánon kimondja: ”Ut hi, qui ad episcopatum promovendi sunt, si matrimonio legitimo iuncti sunt, nisi ex consensu uxorum, non assumatur.”[23] (Amely talán így fordítható: “Annak érdekében hogy ezeket szorgalmazta a püspökség, ha a párok jogilag házasok (ha az igaz házasság egyesül) kivéve, amely nem a szokásos módon a feleségük hozzájárulása nélkül történik.” – tehát a feleség beleegyezésének kikérését állítja kritériumként a nős püspök szenteléséhez.

A kánonok szövege szerint, a papoknak és diakónusoknak lehetett feleségük, akivel együtt is élhettek, kivéve, ha szolgáló volt. A zsinat csak a második házasság lehetőségét utasítja el. Azt is megtaláljuk, hogy aki nőtlen volt a szentelés előtt, annak ezt az állapotát a szentelés után is meg kell őriznie. Ide tartozik még a 11. kánon tartalma, amely a püspökök számára előírja a feleségüktől való separatiót azaz elkülönítést.

Nem arról van szó, mellyel a fentebb említett gregoriánus reform zsinatokon volt, hogy házas férfit ne szenteljenek pappá vagy diakónussá, és ha már felszentelték, akkor nem láthat el egyházi szolgálatot. Hanem arról, hogy a püspök nem élhet együtt feleségével. Tehát a kánon nem tiltja a klerikátusi állapotba kerülők első házasságát, illetve a püspök esetében is lehetővé teszi a már nős férfinak az ordinálását abban az esetben, ha ehhez felesége hozzájárul. [24]

A cölibátus megtartása, a házasság formája az 1100-as zsinat 11. és 31. kánonja nem az abszolút nőtlen állapotot ír elő a pap számára, hanem csak a püspököt szólítja fel, hogy amennyiben nős, úgy felesége beleegyezését kikérve, tartsa meg a separatiót, azaz a különélést.[25]

Mit mond a Szentírás?

A katolikus gondolkodás üdvözítője Jézus Krisztus, melynek alapszentsége az Egyház, ahol Jézus főpapként vezeti az egyház közösségét. [26] (Jn17,24-25; Mt 16,13-20; Mk8,27-30; Lk9, 18-21).

„Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt19,12)

„A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?” (1Tim 3,2-5)

„Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel. ”( Tit 1,6)

„Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?” (1Kor 9,5)

1Kor 9,5 gör. μὴ οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι καὶ οἱ ἀδελφοὶ τοῦ κυρίου καὶ Κηφᾶς; – mé húk ékhomen éxúnsziján ádelfén günajka periágein hósz kái hoj lojpoj áposztoloj kái hoj ádelfoj ton kürion kái Képfász. Fordítása: Ugye nem birtoklunk hatalmat, nőtestvért, asszonyt (magunkkal) körbe vinni amint a többi apostolok is az Úr testvérei vagy Kéfás? gör. ἀδελφὴν – ádelfén – nőtestvért, nm. f. sg. acc. γυναῖκα – günajka – asszony nm. f. sg. acc.

Szent Pál megírja az első levelében a Korintusi egyháznak, hogy Krisztus teste adja meg az Egyház teljességét, melyet velünk ekképpen közöl: „Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy.” (1Kor 12,17-20).

A Tanítóhivatali megnyilatkozások

A szentség fogalma: Az Újszövetség szentségei, melyeket az Úr Krisztus alapított és bízott az egyházra, mint Krisztus és az egyház cselekményei, jelek és eszközök, melyek kifejezik és erősítik a hitet, Istennek megadják a tiszteletet, és megszentelik az embert, s így a legnagyobb mértékben hozzájárulnak az egyházi közösség kialakításához, erősítéshez és kifejezéséhez; ezért végzésük során mind a szent szolgálatot teljesítőknek, mind a többi krisztushívőknek a legnagyobb tisztelettel és kellő gonddal kell eljárniuk.[27]

Egyházi Törvénykönyv

  1. kán. 1. §. Szemintaristák felkészítése: A nőtlenség állapotának megtartására megfelelő neveléssel készítsék fel őket, hogy megtanulják a celibátust úgy becsülni, mint Isten különleges ajándékát.
  2. kán. 1. §. A klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban élni, ezért meg kell tartaniuk a celibátust, mely Isten különös ajándéka; ezáltal a szent szolgálatra rendelt személyek könnyebben kapcsolódhatnak osztatlan szívvel Krisztushoz, és szabadabban szentelhetik magukat Isten és az emberek szolgálatára.
    –2. §. A klerikusok kellő óvatossággal viselkedjenek az olyan személyekkel szemben, akiknek látogatása veszélyezteti önmegtartóztatási kötelezettségük teljesítését, vagy a hívőket megbotránkoztatja.
    –3. §. A megyéspüspök hatáskörébe tartozik, hogy erről pontosabb szabályokat adjon ki, és
    hogy ennek a kötelezettségnek a megtartásáról az egyes esetekben ítéletet alkosson
  3. kán.  A mennyek országáért vállalt tisztaság evangéliumi tanácsa, mely az eljövendő világ jele és az osztatlan szívben a bőségesebb termékenység forrása, magában foglalja a celibátusban való teljes önmegtartóztatás kötelességét. [28]

Zsinati megnyilatkozások

A korai egyház elöljárói között nem volt gyakorlat a szüzességre való kötelezettség,  míg a nyugati egyházban kötelező érvényű a papi cölibátus. Az Ecclesia Catholica – Római katolikus egyház az Imitatio Christi – Krisztus követése példája szerint működik, amikor a nagyobb rendek viselőit cölebsz életre kötelezi.

A Tridenti Zsinat

A Tridenti Zsinat vagy más néven Trentói Zsinaton 1547. április 26-tól tanácskoztak a zsinati atyák a házasságról szóló tanításról, 1547. augusztus 29-től szeptember 6-ig a titokban kötött házasságokról (SGTr 6,98 407-435). A kánonok egy tervezetét (SGTr 6,445-447) szeptember 9-től kezdve vitatták meg. Tizennégy évvel később Tridentben, 1562. december 6-án eretnekgyanús tételeket terjesztettek be felülvizsgálatra.[29] Azt követően a következő ülés határozatait Bolognában előkészítették. Majd 1563. november 11-én a 24. ülésen a Tanítás a házasság szentségéről megtárgyalt és véglegesen elfogadott kánonokról esett szó. (DH 1797-1816). Az ülés határozatait Bolognában készítették elő.

Az 1809. kánonok a házasság szentségéről, melynek a 9. kánonja mondja ki  többek közt erre is az ánáthéma sit – a kiközösítés fogalmát: Ha valaki azt állítaná, hogy a szent rendekben fölszentelt klerikusok, vagy az ünnepélyes tisztasági fogadalmat tett szerzetesek köthetnek házasságot, és ez érvényes lesz, nem áll útjában az Egyház törvénye, sem a fogadalom, s az ellenkezője nem más, mint a házasság megvetése; vagy hogy mindenki köthet házasságot, aki nem érzi, hogy az önmegtartóztatás (mégha tett is erre fogadalmat) ajándékát bírja: legyen kiközösítve. Mert az Isten az ezt helyesen kérőknek nem tagadja meg, s „erőnkön felül nem hagy megkísérteni”. (1Kor 10,13)

A II. Vatikáni Zsinat

A II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakán, 1964. szeptember 14-től november 21-ig az első és második ülésszakon még le nem zárt kérdéseit tárgyalták: a vallásszabadság, a diakonátus felújítása, a papi nőtlenség és a püspökök hivatalának kérdése ismét heves nézeteltérésekre adott alkalmat.[30]

A II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum Ordinis kezdetű dekrétuma, a papi szolgálatról és életről, II. Sajátos lelki követelmények a pap életében, (A cölibátus) 16. pontját inkább idézve: „A mennyek országáért vállalt és egész életre szóló teljes önmegtartóztatást – melyet az Úr Krisztus ajánlott, (Mt 19,12) a századok folyamán és napjainkban nem kevés Krisztus – hívő önként vállalta és dicséretesen megtartott – az Egyház a papi élet szempontjából mindig különösen nagyra becsülte. Ugyanis jele és ösztönzője a pásztori szeretetnek, ugyanakkor a világban a lelki termékenység különleges forrása. (LG, 42.)

A papi cölibátus nem a papság természetéből fakadó követelmény, miként ez nyilvánvaló az ősegyház gyakorlatából (1Tim 3,2-5; Tit 1,6) és a keleti egyházak hagyományából, ahol azokon kívül, akik az összes püspökkel együtt a kegyelem ajándékából a cölibátusra vállalkoztak, vannak érdemekben gazdag, házas papok is. Amikor tehát e Szentséges Zsinat az egyházi cölibátust ajánlja, semmiképpen sem akarja megváltoztatni a keleti egyházakban törvényesen élő fegyelmet, és nagy szeretettel buzdítja azokat, akik mint házas emberek vették föl az egyházi rendet, hogy tartsanak ki szent hivatásukban, és igyekezzenek életüket teljes odaadással a rájuk bízott lelkek szolgálatába állítani. (XI. Pius „Ad catholici sacerdo­tii” körlevél, 1935. december 20.: AAS 28 (1936) 28. 1).

A cölibátus azonban sok szempontból nagyon megfelel a papságnak. A papi küldetés ugyanis teljes egészében annak az új emberiségnek a szolgálatára van szentelve, melyet a halálon győztes Krisztus hoz létre Lelke által e világban, s melynek tagjai “nem a vérnek vagy a testnek vágyából, nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek” (Jn 1,13).

A mennyek országáért vállalt szüzesség, illetve cölibátus által (Mt 19,12) a papok új és sajátos értelemben szentelődnek Krisztusnak, könnyebben ragaszkodnak hozzá osztatlan szívvel, (1Kor7,32-34) benne és általa szabadabban szentelik életüket Isten és az emberek szolgálatára, országáért és az Istenből való újjászületés művéért akadálytalanabbul dolgoznak, s így alkalmasabbak lesznek arra, hogy a Krisztusban elnyert lelki atyaságot mélyebben felfogják. Ily módon tehát az emberek előtt megvallják, hogy osztatlanul oda akarják adni magukat a rájuk bízott feladatnak, tudniillik, hogy a híveket eljegyezzék egy férfival, és tiszta szűzként vezessék őket Krisztushoz; (2Kor 11,2) így arra az Istentől alapított és a jövőben beteljesedő, titokzatos házasságra utalnak, mely által Krisztus az Egyház egyetlen jegyese. (Dogmatikai konstitúció az Egyházról, LG. 42 és 44; határozat a szerzetesekről, Perfectae Caritatis, 12. Ezenfelül élő jeleivé válnak annak a hit és a szeretet által már jelenlévő, eljövendő világnak, melyben a föltámadás gyermekei nem nősülnek és férjhez sem mennek. (Lk.20,35-36; XI. Pius „Ad catholici sacerdotii” körlevél, 1935. december 20.: AAS 28 (1936) 24-28. 1.; XII. Pius Sacra Virginitas” körlevél, 1954. március 25.: AAS 46 (1954) 169-172. 1.)

Minél inkább lehetetlennek tartja sok mai ember a világban a teljes megtartóztatást, a papok annál alázatosabban és kitartóbban imádkozzanak az Egyházzal együtt a hűség kegyelméért, melyet Isten nem tagad meg azoktól, akik kérik tőle; fölhasználván a mindenki rendelkezésére álló természetes és természetfölötti segédeszközöket.

Főképp ne hanyagolják el azokat az Egyház tapasztalata szerint bevált aszkétikai szabályokat, melyek a mai viszonyok között sem kevésbé szükségesek. Így tehát e Szentséges Zsinat nemcsak a papokat, hanem az összes hívőt is kéri, hogy viseljék szívükön a papi cölibátus e drága ajándékát és valamennyien kérjék Istentől, hogy ezt az ajándékot mindig bőkezűen adja Egyházának.”[31]

Sacerdotalis coelibatus enciklika (a cölibátus alóli felmentés)

Pál pápa által 1967. június 24-én kiadott Sacerdotalis Coelibatus, kezdetű enciklikája foglakozik a cölibátus alóli felmentéssel. AAS 1967:690.) Előzmények: 1971. 01. 13-án a Hittani Kongregáció egy hatékonyabb laicizálási eljárást vezetett be. A Kongregáció 1972. 06. 26-án kiadásra került egy nyilatkozat, amely hangsúlyozta, hogy a felmentéshez bármiféle indok nem elegendő, nem adják meg automatikusan. A papi felmentést előkészítő Szentszéki eljárás lefolytatására 1989.02.28. előtti kérelmek esetében a Hittani Kongregáció, azt követően az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció illetékes.

Napjainkban

A mai jog szerint a cölibátus alóli felmentést csak a római pápa adhatja meg. Ha viszont megadja, a pápai leirat a cölibátus alóli felmentéssel együtt és attól elválaszthatatlanul magában foglalja a klerikusi állapot megszűnését és az abból eredő egyházi szolgálatok gyakorlásának a tilalmát is.” [32]

A felmentés okai

  1. Ha a pap, aki már régen elhagyta a papi életet, rendezni szeretné állapotát, melyen változtatni nem tud (pl. polg. házassága, gyermekek vagy más kötelezettség miatt)
  2. Ha a papnak nem is lett volna szabad felszentelődnie, mivel szabadságát és felelősségét nem tartották kellően tiszteletben (pl. mert kényszer és félelem hatására vállalta a szentelést)
  3. Ha az elöljárók annak idején nem tudták kellően megítélni, hogy a jelölt tényleg alkalmas-e az Istennek szentelt cölibátusban való végleges megmaradásra.
  4.  Klerikusok állapot elvesztése: Az érvényesen kapott fölszentelés sohasem válik érvénytelenné. A klerikus mégis elveszíti a klerikusi állapotot:
    –1. a felszentelés érvénytelenségét megállapító bírói ítélettel vagy közigazgatási határozattal;
    –2. az elbocsátást tartalmazó törvényesen kiszabott büntetéssel;
    –3. az Apostoli Szentszék leiratával; ezt a leiratot az Apostoli Szentszék diakónusoknak csak súlyos okból, papoknak csak nagyon súlyos okból adja meg.
    291. kán.  A 290. kán. 1. szakaszban említett eset kivételével a klerikusi állapot elvesztése nem vonja maga után a nőtlenség kötelezettsége alóli fölmentést is; ezt csakis a római pápa adhatja meg.[33]

Az eljárás lefolyása továbbra is az 1980. 10. 14-én kiadott normákhoz igazodik. Vagyis a kérvények elfogadására és az ügy kivizsgálására az inkardináció szerinti helyi ordinárius, vagy a megszentelt élet pápai jogú klerikusi intézményei tagjainak esetében a nagyobb elöljáró az illetékes. Ha az ügyet a saját ordinárius előtt nem lehet kivizsgálni, felkérhető erre annak a helynek az ordináriusa, ahol az érintett általában tartózkodik. Az érvénytelen szentelés esetét kivéve, a mai jog szerint a klerikusi állapot elvesztése (laicizálás) és a felmentés elkülönül egymástól. Ez utóbbit csak a római pápa adhatja meg [34]

Konkluzió

2019. Január 27-én a Szentatya az újságírókkal a repülőgép fedélzetén Panamából hazatérőben is beszélgetett, sajtótájékoztatót tartott, melyben a papi cölibátus is kérdésként felmerült.

Ferenc pápát Caroline Pigozzi írónő arról kérdezte, hogy – “Elképzelhető-e, hogy a Katolikus Egyházban a keleti rítust követve Ön házas embereknek is megengedi, hogy papok legyenek?” (Vö. Ferenc pápa sajtótájékoztatója:  A cölibátus ajándék, nem értek egyet, hogy választható legyen, Ford. Tőzsér, Endre SP  www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-colibatus-ajandek-nem-ertek-egyet-hogy-valaszthato-legyen, Magyar Kurir, 2019. január 30.)

– A Szentatya válaszában elmondja, hogy a Katolikus Egyházban, a keleti rítus szerint lehetnek házas papok, amelyet diakonátus előtt kell dönteniük, hogy nőtlen avagy házas életet élnek.

Az írőnő újabb kérdése – “De most, a latin rítusú Katolikus Egyházban elképzelhető, hogy Ön meghozza ezt a döntést?” Pápa válaszol – Szent VI. Pál egyik mondata jut eszembe: „Inkább az életemet adom, minthogy megváltoztassam a cölibátus törvényét.” Azért idézem fel, mert egy bátor mondat, az egyik legnehezebb időszakban, 68-70-es évek körül… ( Uo.)

A Szentatya folyatta…. A cölibátus ajándék az Egyháznak személy szerint ezt gondolom. Másodszor, nem értek egyet a választható cölibátus engedélyezésével nem.  Egy dolog arra gondolni, amikor szükség van lelkipásztorra, ott, a pásztornak a hívekre kell gondolnia. Lobinger püspök atyának a könyve,  Fritz Lobinger – Paul M. Zulehner: Preti per domani. Nuovi modelli per nuovi tempi – Papok a holnap számára. Új modellek új idők számára, EMI, Bologna, 2009. ( Uo.)

A Pápa folyatta…. Ez egy vitatott dolog a teológusok között, nekem nincs döntésem. Az én megítélésem: diakonátus előtt választható cölibátus. Ez az én személyes véleményem, én nem fogom bevezetni, ezt szeretném világossá tenni. „Zárt” gondolkodású vagyok? Valószínű. De nem érzem, hogy Isten elé kellene állnom ezzel a döntéssel. ( Uo.)

Caroline Pigozzi:– “…vannak olyan protestánsok, akik katolikussá lettek…” Ferenc pápa – Igen, Ön arról [a rendelkezésről] kérdez engem, amelyet Benedek pápa adott ki, ez igaz. Megfeledkeztem róla: „Anglicanorum coetibus”, az anglikán papokról, akik katolikussá váltak, és megtartják a [házas] életüket, mintha keletiek lennének. Emlékszem egy szerdai kihallgatásra, sok ilyen papot láttam, kolláréval, és sok asszonyt, és gyermekeket, akik pap apjuk kezét fogták… elmagyarázták nekem a dolgot. Igaz: köszönöm, hogy emlékeztetett rá. Visszatérve Lobinger atyához, azt mondta: „Az Egyház hozza létre az eucharisztiát, és az eucharisztia hozza létre az Egyházat.”( Uo.)

Azt mondja Lobinger: ki hozza létre az eucharisztiát? Azokban a közösségekben mondjuk a „vezetők”, azoknak a közösségeknek a szervezői diakónusok, vagy szerzetesnők, vagy világiak, közvetlenül. Lobinger azt mondja: felszentelhető egy idős, házas férfi – ez az ő tézise –, fel lehetne szentelni egy idős, házas férfit, de csak arra, hogy gyakorolja a munus sanctificandi-t [a megszentelő hivatalt], vagyis hogy misét mutasson be, kiszolgáltassa a kiengesztelődés szentségét és a betegek szentségét. ( Uo.)

A papi felszentelés három hivatalt (munera) ad: regendi – kormányzási, pásztori feladat; docendi – tanítás; és sanctificandi – megszentelés. Ez jár a felszenteléssel. A püspök csak a munus sanctificandi-ra adna felhatalmazást: ez a tézis. A könyv valószínűleg segíthet átgondolni a kérdést. ( Uo.)

Azt hiszem, a kérdésnek ebben az értelemben nyitottnak kell lennie: ahol felmerül a lelkipásztori ellátás problémája a paphiány miatt. Nem mondom, hogy ezt meg kell csinálni, mert nem gondolkodtam, nem imádkoztam eleget erről. A teológusoknak azonban tanulmányozniuk kell. Példa erre Lobinger atya, aki fidei donum [missziós pap] volt Dél-Afrikában… ma már idős. Azért hozom ezt a példát, hogy jelezzem a pontokat, ahol csinálni kell. ( Uo.)

Beszéltem az Államtitkárság egyik hivatalnokával, egy püspökkel, akinek egy kommunista országban kellett dolgoznia a forradalom kezdetekor; amikor látták, hogyan alakul a forradalom – nagyjából az ötvenes években –, a püspökök titokban felszenteltek derék, vallásos parasztokat. Aztán, a válság elmúltával, a dolog megoldódott. És ő elmesélte nekem, mennyire meg volt hatódva, amikor egy koncelebrálás alkalmával látta ezeket a parasztokat, akik földműves kezükkel felvették a miseinget, hogy koncelebráljanak a püspökökkel. Az Egyház történetében megtörtént ez. Olyan dolog ez, amit tanulmányozni, átgondolni, átimádkozni kell. [35]

[1] Vö. lat. caelebs: nőtlen férfi. dr. Diós, István – Viczián, János: Magyar Katolikus Lexikon, in: cölibátus, szerk: dr. Diós, István – Viczián, János, SZIT, 2010.

[2] Vö. Szuromi, Sz. A.:  Az első három Esztergomi Zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században, Magyar Könyvszemle 115 (1999/4). Vö. Szuromi, Szabolcs Anzelm római katolikus pap, premontrei rendi kanonok, kánonjogász, teológus, egyetemi tanár, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora. Vö. A premontrei rend rövidítése: O.Præm. A szerzetesi közösség Szent Ferenc és Szent Domonkos előfutárának tekinthető. A premontrei kanonokrend a Katolikus Egyház egyik szerzetesrendje, amely Szent Ágoston reguláját követi.

[3] Vö. Adriányi, G.: Az egyháztörténet kézikönyve, München, 1975. 58.

[4] Vö. Odrobina, L.: Szalamiszi Epiphaniosz és a kontextusba helyezés fontossága, 2010. http://acta.bibl.u-szeged.hu/32805/1/antiqua_suppl_013_209-213.pdf, 209.

[5] Vö. dr. Perendy, L. : Patrológia jegyzet, www.sapientia.hu/old/jegyzet/pater_2.html

[6] Vö. Odrobina, L. :  i. m. 209.

[7] Uo.

[8] Vö  Odrobina, L. :  i. m. 210.

[9] Uo.

[10] Vö. Odrobina, L. :  i. m. 211.

[11] Uo.

[12] Vö. Sipos, I.: A celibátus (papi nőtlenség) – története és védelme, Dunántúli Nyomda R.T. Pécs, 1913. 14. Francesco, Antonio Zaccaria, (S.I.): Storia polemica del celibato sacro: da contrapporsi ad alcune detestabili opere uscite a questi tempi, In Roma, Nella stamperia di Giovanni Zempel a spese di Venanzio Monaldini,1774.) A cím így fordítható: Vita történet a Szent celibátusról, amely ellenzi az ebben az időben kiadott utálatos művet, Rómában, Giovanni Zempel nyomdájában a Venanzio Monaldini költségén, 1774.

[13] Vö. Ad Catholici Sacerdotii, Encyclical of Pope Pius XI on the Catholic Priesthood, to our venerable Brethren the Patriarchs, Primates, Archbishops, Bishops, and other Ordinaries. © Copyright – Libreria Editrice Vaticana, http://w2.vatican.va/content/pius-xi/en/encyclicals/documents/hf_p-xi_enc_19351220_ad-catholici sacerdotii.html

[14] Vö. Sipos, I.: i. m. 14.

[15] Vö. Pázmány, P.: Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszeletérül, értünk való könyörgésekrülés segítségül hivásokrul, 1607. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Ajkay, Alinka, Universitas Kiadó Budapest, 2016. 295. (3.4. Tárgyi jegyzetek: 86:28), http://real.mtak.hu/61145/1/keresztenyi-felelet-tord_m_cc.pdf

[16] Vö. Cf. Ep. Clem. Ad Jac. 7.1-2, and see p. 49, 19,7.

[17] Vö. Einar, Thomassen & Johannes, van Oort: The Panarion of Epiphanius of Salamis, Book I (Sects 1-46), Second Edition, Revised and Expanded Translated by Frank Williams, Leiden, Boston, 2009. 132. Epiphanius Of Salamis: The Panarion, (The Medicine Chest) Against Heresie, (0374-77, http://preteristarchive.com/Books/pdf/2009_williams_the-panarion-of-epiphanius-of-salamis_01.pdf, Vö. Áldott Kelemen első levele, Péter apostol tanítványa, 1: „az áldott testvérnek, a szüzeknek. . . a szent nővéreknek. . . ”(Roberts és Donaldson, 55.)

[18] Vö. Sipos I. : i. m. 7.

[19] Vö. „Placuit in totum prohiberi episcopis, presbyteris, et diaconibus, vell omnibus clericis positis in ministerio, abstinere se a coniugibus suis, et non generare filios: Quicumque vero fecerit, ab honore clericatus exterminentur.” M 2. col. 11. Ford: Erdő, Péter: Az ókeresztény kor egyházfegyelme. Budapest, 1983. 254. (Ókeresztény írók 5.)

[20] Vö. Szuromi, SZ., A.: i. m. Magyar Könyvszemle 115 (1999/4)

[21] Vö. Szuromi, SZ., A. :Az első három Esztergomi Zsinat és a magyarországi egyházfegyelem a XII. században, Magyar Könyvszemle 115 (1999/4) http://epa.oszk.hu/00000/00021/00023/0003-199.html#ref10

[22] Vö. Szuromi, SZ., A. : i.m. Magyar Könyvszemle 115 (1999/4). Vö. A zsinat datálása kontroverzia tárgyát képezte, egyes szerzők 1104-re, 1112-re, 1114-re helyezték, sőt Pauler, Gyula 1092 előttinek tartotta.

[23] Vö. Závodszky, L. : Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Budapest, 1904. 165. (a törvények szövege a függelékben, ILK 199.)

[24] Vö. Szuromi, SZ., A. : i. m. Magyar Könyvszemle 115 (1999/4)

[25] Vö. Szuromi, SZ., A.: Esztergomi Zsinatok és kánongyűjtemények a XII. századi Magyarországon,  http://epa.oszk.hu/02400/02445/00002/pdf/EPA02445_ias_2006_1-2_191-201.pdf, 196. Vö. A tanulmány  az  OTKA támogatásával  „A középkori  kánonjogi  gyűjtemények  és  az  európai  ius  commune” című (T 048584/2004) kutatási program keretében készült. Elhangzott a Medieval Canon Law Collections and European ius commune címû előadássorozat keretében (Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézet, 2005. szeptember 26.)

[26] Vö. Egyház: héb. Kahal, összehívni. gör. Ekklészia.

[27] Codex Iuris Canonici: Az Egyházi Törvénykönyv, Ford: Erdő Péter, Budapest, 1984 .840 k.

[28] Vö. CIC: 247. kán.1.§.; 277. kán.1.§,1, 2, 3.bek; 599. kán.

[29] Vö. Martin, L. : De captivitate Babylonica ecclesiae praeludium, De matrimonio Weimar, 550-560); Confessio Augustana, Art. 23 (BekSchELK 86-91 / CpRef 26,294-297); Ph. Melanchthon, Apologia Confessionis Augustanae, art. 13 (BekSchELK 291-296 / CpRef 26,570k). A kánonok és a „Tametsi” reformdekrétum tervezetét 1563. július 20-án, augusztus 7-én és szeptember 5-én terjesztették elő (SGTr 9,639 682-685 760-765 / TheiTr 2,313 335 387). A „Tametsi” dekrétum németországi érvényességéhez vö. DH 3385. Kiadva: SGTr 9,966-968 (a „Tametsi” dekrétum közvetlenül a kánonok után következik) / RiTr 214-217 / MaC 33,149E-151E / HaC 10,147A-150A / COeD3 753-756.

[30] Vö. Adriányi, .G.:  i. m. 205.

[31] Vö. II. VZS: Presbyterorum Ordinis kezdetű dekrétuma, a papi szolgálatról és életről, II. Sajátos lelki követelmények a pap életében,  (A cölibátus) 16. https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=15#PO16

[32] Vö. Magyar Kurir: Felmentés a cölibátus alól, 2006. november 16. www.magyarkurir.hu/hirek/felmentes-coelibatus-alol

[33] Vö. CIC: 33. § 188. k. 195–198 k.

[34] Vö. CIC: 281. k. Vö. cölibátus alóli felmentés ,dr. Diós, István – Viczián, János: Magyar Katolikus Lexikon, in: a cölibátus alóli felmentés, szerk: dr. Diós, István – Viczián, János, SZIT, 2010

[35] Vö. Ferenc pápa sajtótájékoztatója:  A cölibátus ajándék, nem értek egyet, hogy választható legyen, Ford.Tőzsér, Endre SP  www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-colibatus-ajandek-nem-ertek-egyet-hogy-valaszthato-legyen, Magyar Kurir, 2019. január 30.