Az imádságról – és a Hála imádságom

Életünk során vannak helyzetek, melyekben az imádsággal felhagyunk, de imádság nélkül nem maradhatunk, ahogyan élni sem nem tudunk légzés nélkül. (Romano, Guardini: Az imádság iskolájában, SZIT, Budapest, 1988. 16.) Gondoljunk a Teremtőre, aki nekünk adta a légzést és ez által az életet. (Ter 2,7). Ekképpen egy nap sem telhet el imádság nélkül, hiszen ha a teológia tükrébe tekintünk, akkor látnunk egy olyan emberi magatartást, amely az imádsághoz vezet.

Az imádság lényege

Az imádság Istennel való párbeszéd, amely megnyitja a belső világunk szavakban kifejezett feltárulását az Atya felé, a Fiú által, a Szentlélekben. (Boda, László: Erkölcsteológia III., A keresztény vallásosság, SZIT, 1998. 68.) De az Igében Isten szól az emberhez, az imádságban viszont az ember beszél Istenhez – hiszen az imádság lényege szerint dialogikus természetű. Allegórikus magyarázatom: ha sötétben térkép szerint tájékozódnunk, akkor azt megvilágítjuk, így felmérjük a környezetünket. Ilyen útmutató az ima is, ha lelkünk sötét, akkor az imádság fényt gyújt a lelkünkben, melyben Isten megszólít, felkeres igéjében, mi pedig válaszolunk szavára. Jézus önmagáról kijelenti: „Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.” (Jn 12,46). Az Atyaisten hajlékot készít nekünk, így az ember arra hivatott, hogy az imádság dialógusában Isten gyermekeként a Fiúra rábízza magát; hiszen senki nem juthat el az Atyához, csak Jézus Krisztuson keresztül. (Ruth, Burrows: Az imaélet lényegéről, Jel, Budapest, 2012. 48.) .

Hála imádságom

Atyám, a mai nap hálát adok neked, a Fiú által, a Szentlélekben, hogy az előre nem látható eseményt lelki nyugalommal fogadtam. Hiszen a Szent akaratodra a Fiúra és a Szentlélek erejére bíztam magam. Uram, hálát adok, hogy több Istenkereső jóakaratú embert is megóvtál. Adj erőt ahhoz, hogy a nap minden fáradalmát és rám váró minden eseményét el tudjam viselni. Minden szavamban és cselekedetemben vezesd gondolataimat és érzéseimet.  Irányítsd akaratomat, és taníts meg imádkozni, hinni, reménykedni, tűrni, megbocsátani és szeretni. Ámen.

Most tükör által…

Nem elég, ha tudjuk, hogyan tanít a Szentírás az imádságról, személyesen kell imádkoznunk mivel az imádság szelleme a teljes életünket, átjárja: „Úgy élünk, ahogy imádkozunk, és úgy imádkozunk, ahogy élünk.” (Jancsó, Imre: Élet a Krisztusban, Márton Áron kiadó, Budapest, 2002. 114.) Minden dolog imára indíthat bennünket, ha a Szentlélek imára szóló buzdítását észrevesszük és felhasználjuk. Az imára életünk során számtalan alkalom adódik. Az imádságra alkalmat jelent a Szentírás olvasása, az Egyház liturgiájának ünneplése, főleg a szentmisében, a szentségekben, amelyek jelenvalóvá teszik az üdvösség misztériumait és kitárják Istennel való párbeszéd kapuját. Szintén alkalmat jelentenek, a mindennapi élet eseményeinek pillanataiban, melyekben a kérő, a közbenjáró és a hálaadó vagy dicsőítő imádságok elhangzanak. Szent Pál a keresztény élet szabályairól így ír: „Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek.” (1Tim4,10)

Az imáinkban szentek is segítenek és támogatnak minket. A szentek közbejárásukat kérhetjük és kérnünk is kell magunkért, és az Egyházért, az egész világért. Az Istenkereső jóakaratú embert is könnyen elkedvtelenítik a kudarcok, melyeken az imádságok segítenek. Ezek nem az élet kudarcai, hanem azon szomorúság, amelyet tapasztalt nehézségek okoznak, melyet szórakozottságnak nevezünk. Így nem tudjuk magunkat teljesen átadni az Úrnak, amely kiterjedhet a szavakra és azok értelmére, amely főleg a szóbeli imára jellemző. Inkább próbáljuk meg az elkóborolt gondolatainkat visszaterelni az imához. (Jancsó, Imre: Élet a Krisztusban, Márton Áron kiadó, Budapest, 2002. 116.)

Az ima az Isten kegyelmi ajándéka, melyben a megteremtésünkért hálát adunk, így megadjuk számára a tiszteletünket és imádásunkat. (Boda, László: Erkölcsteológia III. SZIT, 1998. 40.) Nemcsak Istenünkkel, de testvéreinkkel is találkozunk az imádságban. Amikor nehéz a gondolatainkat összefogni, ne feledjük: „… velünk együtt térdel és imádkozik az egész kereszténység.” – így biztat minket Luther. (Hafenscher, Károly: Szüntelen imádkozzatok!, web.axelero.hu/kesz/jel/03_01/ima.html) Hafenscher, Károly: evangélikus lelkész, címzetes teológiai tanár. A Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus tanácsadója.