A templom szakralitása

A jeruzsálemi templom végleges pusztulása Titusz császár ostromakor Kr.u. 70-ben megtörtént. Visszatekintés a jeruzsálemi templom első építésére, amely Kr.e. 960-ban Salamon által történt. Dávid Jeruzsálem városán belül a szövetségládát, amely Izrael fiainak ősi szentélyét sátorban elhelyezte (2Sám 6,12-17).  A babiloniak Kr.e. 587-ben lerombolják a templomot, majd Kr.e. 520-516-ban Zorobábel újjáépíti. IV. Antiochosz Epiphánész profanizálja 167-ben (1Mak9,54). Makkabeus Júdás hadjáratában a templomot újraszentelik 164-ben, melynek zsidó ünnepe a héb. חֲנֻכָּה – ḥănukkâ. Kr.e. 63-ban Pompeiusz Jeruzsálembe bevonul és a templomot tiszteletben tartja. Kr.e. 20-19-től Nagy Heródes templomot rekonstruálja. Kr. e. 598-ban a babiloni fogság idején Nabukadnezár babiloni király elfoglalja Júdát és Jeruzsálemet. A nemeseket, a kézműves iparosokat, az építőmestereket, a katonákat és a papok egy részét Babilonba deportálja. (további részletek: www.teologia.nhely.hu/?p=186). Kr.e. 536-ban Cirus másik nevén Kürosz perzsa király rendeletére zsidók egy része visszatért Jeruzsálembe, de sokan a diaszpórában maradtak. A babiloni fogság előtti időszak már nem tért vissza. Éppen ezért szükség volt egy új formára, amely ismét megadta a templom spiritualizált formáját.

1. Jeruzsálem Nyugati fal webcam: https://english.thekotel.org/kotel/kotel_cameras Kamera teljes kép: jobb egér katt a kamera képre,  legördülő menüsor ->Teljes képernyő. Vissza:  Esc billentyű vagy legördülő menüsor -> Kilépés a teljes képernyős módból.

2. Jeruzsálem Nyugati fal webcam: https://www.earthcam.com/world/israel/jerusalem/?cam=jerusalem

A zsinagóga, mint épület a jeruzsálemi templom lerombolása után megszületik a συναγωγήszünagógé, amely közösséget jelentő kifejezésből ered. Szerkezete a jeruzsálemi templomot követi, melynek iránypontja a lelki közösség kifejezése miatt kelet felé mutat. A zsinagóga nagy csarnokból áll, melyben megtalálható a szentély, az imádkozás helye és itt található a béma, amely egy ünnepi emelvény. A béma a βήματος bémátosz, ítélőszék szóból, lat. tribunal kifejezésből származik. (Jn 19,13).

Az ókori zsinagógák három fókuszpontja: a szentély, Isten kőtáblája, a Tóra szekrény és a béma. Elöl a csarnok közepén az igeliturgia helye a hívek között elhelyezett kerítéssel övezett esetleg szabadon álló felolvasóállvány, ahol megszólal az Isten igéje. Két oldalt rabbik – férfiak elöl, az asszonyok és gyerekek hátul ülnek.

Domus Ecclessiae

A kereszténység első háromszáz évében mind a dogmatikai, mind az egyház kérdései másodrendűek voltak. Az apostoli küldetés parancsa vált elsődlegessé: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,” (Mt28,19). – az örömhirdetésre vonatkozott, majd a kereszteléssel végződött és belső tartalma a kenyértörés – artoklaszia, eucharisztia volt.

A mai keresztény templomokban a szentély határán található kisebb emelvény az ambó, amely szintén a béma hagyományából ered. A τέμενοςtémenosz, tbsz. – temene szó átvétele alapján alakult ki a templom (lat. templum) szó, amely a profán térből kimetszett jelentést tartalmaz. Maga a templom a teljes földi élet szimbóluma, melynek iránya a végső találkozás felé mutat. Ekképpen nem csak a templom, hanem a szentmise szintén egy belső utazás jelképe. Így kelet felé – az Isten országa irányába a világosság felé irányul. A bennünk lévő érzéseinket, gesztusainkat szimbólumokkal fejezzük ki. Például az imádásnak gesztusa a leborulás, amely megfelel a bibliai leírások hódoló – imádó gesztusának a héb. histachaveh, vagy gör. προσκυνήσεις – térdelve karokkal és homlokkal kelet felé földre borulunk. (Mt2,2; 8,2; Lk 24,52; Zsid1,6).

Egy épület megértésének kulcsa az épület funkciójának ismerete. A szakrális épületeknél meghatározó maga a funkció, a liturgia illetve az adott épületben végzett szertartások összessége. A liturgia jelentése a gör. λειτουργία – leitourgia, laosz, nép és ergon, munka, tehát a nép szolgálata jelentést tartalmaz. Ennek alapján a papság és a hívek istentiszteleti cselekménye. Tehát Isten népének szolgálata, istentisztelet: szentmise, zsolozsma, szentségek. Az egyházi szertartás, a szertartások összességét értelmezi. Melynek építészeti kerete maga a templom, vagy az egyéb szakrális célú épület. Így a különböző keresztény liturgiák kialakulása, történeti változása eredményezte a különböző templomtípusok, liturgikus terek létrejöttét.

A templom szakralitása szempontjából a szentély keleti irány fekvése fontos tényező, amely követi Krisztust, mint Messiás egyik szimbóluma a felkelőnap, melynek sugarai bevilágítják a szentélyt. Jézus a világosság, ahogy a felkelőnap sugarai bevilágítsák a Messiást, aki az emberi sötétséget is megvilágítja. A 3-4. századtól a keresztények kelet felé fordulva imádkoztak, hiszen Krisztus kelet felől érkezik, melynek példája a Zakariás hálaéneke:„Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,…” (Lk 1,78). Optikai és gyakorlati okból nagy méretű üvegfelületre van szükség, hogy a szükséges fénymennyiség az oltárhoz kerüljön. A szentély keleti iránya során a felkelő és lenyugvó nap optikai fény dőlésszögének szempontjából a keleti oldalnál általában három kisebb méretű, a nyugati oldalnál három nagyobb méretű íves színezett üvegtáblák találhatók.