Galata levél

A levél valószínűsíthető keletkezési helye és ideje: Antiókhia, i.sz. 50-es évek közepe, amely az első missziós út utáni, de az első jeruzsálemi zsinat előtt készült. Bevezetésben, amely a levél előszava – felirata azaz prescriptuma, a Galácia közösségek részére címezve, amelyek a Kis-Ázsia középső és déli területein tartózkodtak.
Megírásának oka
Pál apostol Galácia déli területén Márk evangélista nagybácsijával, Barnabással együtt hirdette Krisztus evangéliumát. A tévtanítók félre vezettek egyes zsidókból keresztényekké vált hívőket: Miszerint, szükséges-e a körülmetélkedés és a tisztálkodási szabályok rituálék betartása, amelyet a Tóra a törvény előír? Tehát nem elég Krisztust elfogadni és követni, hanem a törvényben lévő ennek rendelkezéseit is meg kell tartaniuk? A félrevezetés a keresztelkedés elégségét megkérdőjelezte: „…jóllehet nincs más; legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.”(Gal1,7). Mit jelent elferdíteni Krisztus evangéliumát? – gör. εὐαγγέλιον τὸ εὐαγγελισθὲν – heteron tu evangelion, másik különböző evangéliumot jelent, amely a tévtanítókra utal.
Pált megvádolják az apostoli mivoltáért, hogy ő nem is apostol, Pál védelmezi a saját apostoli tekintélyét, amelyet nem öncélból tesz. Hanem hogy, megvédje az Isten és Krisztus hit igazságait. Amelyek az élet a lélekben, amely nem a test szerinti élet, a lélek ajándékai és gyümölcsei, a hit által kapjuk meg a lelket.

A Gal 1,1-5-ben tehát az első öt versben: „Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol.” (Gal 1,1). Pál ti. (tudni illik) az Atyára és Jézusra vezeti vissza az ő apostolságát. Az előszóban a feladót önmagát gör. Παῦλος – Paulos névvel megnevezi, viszont a társ feladókat nem nevezi meg, annyit hogy: „és minden itteni testvér Galácia egyházainak.” (Gal 1,2). A következő szó: az aposztello a küldött szóból származó gör. ἀπόστολος – aposztolosz kifejezés. Ehhez kapcsolódik az A tizenkét apostol választása történik, amely apostolság feltétele az ApCsel 1,21-22 szerint: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.”- Pált ebben az értelmezésben nem nevezhetjük apostolnak.

Ugyanakkor az ApCsel 1,22 végén van az apostolság célja: „kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” A „…velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról”- Ez már Pálra is vonatkozik, mely egyrészt tanúskodik az írásáról, másrészt a Damaszkuszban lévő élménye, melyben a feltámadt Jézussal találkozik. Hiszen Saulból – Pál lett, a damaszkuszi élménye kapcsán a feltámadt Jézus tanúja lett. Tehát: Pál nem a feltámadás eseményének a tanúja! Pál tanúbizonysága: a feltámadt Jézussal való találkozás tanúsága.

A Gal 4,1-ben az örökös szó használata megjelenik, amely jelzi a versek egységét, melynek témája maga az örökség; κληρονόμος – kléronomosz: örökös. δοῦλος – dúlosz: (rab)szolga. gör. ὥστε οὐκέτι εἶ δοῦλος ἀλλ’ υἱός• εἰ δὲ υἱός, καὶ κληρονόμος διὰ θεοῦ. ószte úketi ei dúlosz all üiosz ei de üiosz kai kléronomosz theú dia khrisztú. „Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura.” (Gal 4,1). Istengyermekség: Fiak leszünk a Fiúban, gyermekek fia a Fiú által. Az Istengyermekség, amely Istenről, mint, Atyáról beszél, megemlíti asszony megnevezéssel Szűz Máriát. Szent Pál levelei csak pár információt szolgáltatnak Jézus életéről, kereszthalálától eltekintve, úgymint a zsidó származás és asszonytól való születés. (Gal 4,4).

A Gal 4,4-7-ben Pál utal Szűz Máriára, nem nevezi meg Jézus szülőanyját, amelyet ekképpen ír le: γενόμενον ἐκ γυναικός – genomenon ek günaikosz: „aki asszonytól született.” gör. θεὸς τὸν υἱὸν αὐτοῦ, γενόμενον ἐκ γυναικός; theosz ton üion autú genomenon ek günaikosz. γενόμενον – genomenon: születni, lesz, válik. γυναικός- günaikosz: asszony. Dogmatikai vonatkozás: Jézus az Ő természete által öröktől fogva Isten Fia – Per Natura. Mi nem a természetünkből adódóan, hanem Per Gratia a kegyelem által leszünk Isten gyermekei.

Gal 3,13-ban: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk.” Jézus a törvény átka alól minket „megvásárolt”, (gör. agórá: piac) hogy mi az istenfiúságot elnyerjük. Önmagát adta, magával fizet érettünk. Isten erősíti meg az emberek fiúi helyzetét azáltal, hogy elküldi fiának Lelkét, aki képessé teszi a hívőket, hogy bizalmasan, mint Atyával, tehát Abbával ‘atya, apa’ Istennel beszéljenek. „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal4,6). Jézus a Getzemáni kertben, Abba szóval szólította meg Istent, az Ő atyját. Palesztin hagyomány szerint az apa végrendeletében gyámot nevezett ki a fia mellé. A fiú, ha hatalmas vagyont is szerez, amely csak egy világi kincset jelent számára. Létezik az Istennek örököseként lévő vagyon, mégpedig Jézus Krisztus által, amely egy lelki örökséget jelent. (Gal 4,7). gör. Ὅτι δέ ἐστε υἱοί, ἐξαπέστειλεν ὁ θεὸς τὸ πνεῦμα τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ εἰς τὰς καρδίας ἡμῶν κρᾶζον• αββα ὁ πατήρ. Hoti dé hüjoj ekszapeszteilen o theosz to pneuma tú hüjú autú ejsz tasz kardiasz ümón kradzon abba o patér. Szavak: υἱοί – hüjoj: fiát, πνεῦμα-pneumá: lélek, καρδίας-kárdiász: szív.