A Galata levél olvasása és magyarázata a katekumenek azaz a kezdő keresztények részére ajánlott, akik még nem mélyültek el a hitükben. A levél valószínűsíthető keletkezési helye és ideje: Antiókhia, i.sz. 50-es évek közepe, amely Pál apostol az első missziós útja utáni, de az első jeruzsálemi zsinat előtt készült. Bevezetésben, amely a levél előszava – felirata azaz prescriptuma, a Galácia közösségek részére címezve, amelyek a Kis-Ázsia középső és déli területein tartózkodtak.

Megírásának oka

Pál apostol Galácia déli területén Márk evangélista nagybácsijával, Barnabással együtt hirdette Krisztus evangéliumát. A tévtanítók félre vezettek egyes zsidókból keresztényekké vált hívőket: Miszerint, szükséges-e a körülmetélkedés és a tisztálkodási szabályok rituálék betartása, amelyet a Tóra a törvény előír? Tehát nem elég Krisztust elfogadni és követni, hanem a törvényben lévő ennek rendelkezéseit is meg kell tartaniuk?  A félrevezetés a keresztelkedés elégségét megkérdőjelezte: „…jóllehet nincs más; legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.”(Gal 1,7). Mit jelent elferdíteni Krisztus evangéliumát? – egy másik különböző evangéliumot jelent, amely tévtanírásokra és a tévtanítókra utal.

Pált megvádolják az apostoli mivoltáért, hogy ő nem is apostol, Pál védelmezi a saját apostoli tekintélyét, amelyet nem öncélból tesz. Hanem hogy, megvédje az Isten és Krisztus hit igazságait. Amelyek az élet a lélekben, amely nem a test szerinti élet, a lélek ajándékai és gyümölcsei, a hit által kapjuk meg a lelket.

Rövid elemzés

A Gal 1,1-5-ben tehát az első öt versben: „Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol.” (Gal 1,1). Pál ti. (tudni illik) az Atyára és Jézusra vezeti vissza az ő apostolságát. Az előszóban a feladót önmagát gör. Παῦλος – lat. Paulos névvel megnevezi, viszont a társ feladókat nem nevezi meg, annyit hogy: „és minden itteni testvér Galácia egyházainak.” (Gal 1,2). A következő szó: az aposztello a küldött szóból származó gör. ἀπόστολος  – aposztolosz kifejezés. Ehhez kapcsolódik az A tizenkét apostol választása történik, amely apostolság feltétele az ApCsel 1,21-22 szerint: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt–kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” – Pált ebben az értelmezésben nem nevezhetjük apostolnak.

Ugyanakkor az ApCsel 1,22 végén van az apostolság célja: „kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” A „…velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról”- Ez már Pálra is vonatkozik, mely egyrészt tanúskodik az írásáról, másrészt a Damaszkuszban lévő élménye, melyben a feltámadt Jézussal találkozik. Hiszen Saulból – Pál lett, a damaszkuszi élménye kapcsán a feltámadt Jézus tanúja lett. Tehát: Pál nem a feltámadás eseményének a tanúja! Pál tanúbizonysága: a feltámadt Jézussal való találkozás tanúsága.

A Gal 4,1-ben az örökös szó használata megjelenik, amely jelzi a versek egységét, melynek témája maga az örökség; κληρονόμος – kléronomosz: örökös. δοῦλος – dúlosz: (rab)szolga. gör. ὥστε οὐκέτι εἶ δοῦλος ἀλλ’ υἱός· εἰ δὲ υἱός, καὶ κληρονόμος διὰ θεοῦ. – ószte úkéti eij dúlosz áll hüjosz ej dé hüjosz kái kléronomosz diá Teon. „Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura.” (Gal 4,1). Istengyermekség: Fiak leszünk a Fiúban, gyermekek fia a Fiú által. Az Istengyermekség, amely Istenről, mint, Atyáról beszél, megemlíti asszony megnevezéssel Szűz Máriát. Szent Pál levelei csak pár információt szolgáltatnak Jézus életéről, kereszthalálától eltekintve, úgymint a zsidó származás és asszonytól való születés. (Gal 4,4).

A Gal 4,4-7-ben Pál utal Szűz Máriára, nem nevezi meg Jézus szülőanyját, amelyet ekképpen ír le: γενόμενον ἐκ γυναικός – genómenon ék günaikosz: „aki asszonytól született.” γενόμενον – genómenon: születni, lesz, válik. γυναικός – günaikósz: asszony. Dogmatikai vonatkozás: Jézus az Ő természete által öröktől fogva Isten Fia – Per Natura. Mi nem a természetünkből adódóan, hanem Per Gratia a kegyelem által leszünk Isten gyermekei.

A megtestesülés titka

Gal 3,13-ban: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk.” Jézus a törvény átka alól minket „megvásárolt”, hogy mi az istenfiúságot elnyerjük. Önmagát adta, magával fizet érettünk. Isten erősíti meg az emberek fiúi helyzetét azáltal, hogy elküldi fiának Lelkét, aki képessé teszi a hívőket, hogy bizalmasan, mint Atyával, tehát az αββα – val, Ábbá–val Istennel beszéljenek. „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal4,6). Jézus a Getzemáni kertben, Abba szóval szólította meg Istent, az Ő atyját. Palesztin hagyomány szerint az apa végrendeletében gyámot nevezett ki a fia mellé. A fiú, ha hatalmas vagyont is szerez, amely csak egy világi kincset jelent számára. Létezik az Istennek örököseként lévő vagyon, mégpedig Jézus Krisztus által, amely egy lelki örökséget jelent. (Gal 4,7). Kulcs szavak: αββα –Ábbá (nm.pers. m. indecl.) υἱοί – hüjoj: fiát, πνεῦμα – pneumá: lélek, καρδίας – kárdiász: szív.