Hit – remény – szeretet

Hit – remény – szeretet

“A kultúránk tömegesen gyártja a leselejtezett embereket. Olyan kultúrában élünk, ahol csak egy adathalmaz vagyunk, és a nevünk mögött már nem számít a személy – festette fel erős kifejezésekkel a helyzetképet Varga László főpásztor: a “Ne legyen zárt elitklub az egyház, tanuljunk az ateistáktól is!” A Kaposvári Egyházmegye püspöke szerint “egy ilyen világban már az is az örömhír továbbadásának számít, ha egyszerűen kedvesek vagyunk egymással, gyengédséggel fordulunk a másik felé.” Varga László: Ne legyen zárt elitklub az egyház, tanuljunk az ateistáktól is!

1. HIT

Mi a hit? – a hit és hiszem kifejezést a köznyelv általában felületes sejtésszerű tényezőként értelmezi. A kegyelemből fakadó hit isteni erény, melynek erejében Istentől kinyilatkozatott tanításokat igaznak fogadunk el. Az emberi ész segítségével a teremtett dolgokon keresztül az igaz Isten felismerésére jutunk el. Melyet az I. Vatikáni Zsinat, Dei Filius dogmatikai konstitúció így fogalmaz meg: „Ugyanezen Anyaszentegyház hiszi és tanítja, hogy Isten, minden dolog kezdete és vége, a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világosságával biztosan megismerhető, mert: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,20).

Ekképpen a hitnek el kell jutnia az emberi ész segítségével a teremtett dolgokon keresztül az igaz Isten felismerésére. A megismerésre utal Szent Tamás ismeretelmélete, amely az érzéki tapasztalatból indul ki. Azt követi a ratio, az abstractio, amely megalkotja a fogalmat így egyensúlyba kerül az értelmi belátással együtt véve a hit. Isten ismeretére és a világra az ember maradandóan ráutalt magatartással bír. Melynek akadálya az emberi ész természetes világossága, amely a natura corrupta fogalmába tartozik, mely a természetes megromlottságra utal.
Szent Anzelm teológiája a belátást vizsgálta. A fides querens intellectum kijelentése szerint a hit nem csak elfogadja az igazságot, hanem a megértését is keresi. Így az értelmet megvilágosítja, a hit egy kegyelmi módosulást eredményez az értelemben. További kifejtése: „Neque enim quero intelligere ut credam sed credo ut intelligam.” – „Nem azért keresem a megértést, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy értsek.” II. János Pál pápa által kiadott Fides et Ratio enciklika a hit és az ész kapcsolatának természetét ismerteti. A Szentatya megfogalmazza a skolasztikus teológia nagy alakjának, Szent Anzelmnek hittartalom belátásáról írt gondolatait.

2. REMÉNY

A remény nem a hit és nem tudás kérdése, az üdvösségünkben nem szabad hinnünk, de szabad és kell keresnünk a remény sugarát. Nem egyenlő a remény és a tudás. A remény a jövőre irányuló cselekvés, melyben megtalálható a bizonytalanság. A bizonytalanság abból fakad, hogy szereplőként a személyünk is benne van. Az üdvözülés kérdése nem csak Istentől függő, hanem a remény tárgyától is függ.
A nem egyértelmű újskolasztika hirdetés: „… kivétel nélkül ítélet alatt állunk” . A skolasztikus terminológia nem pontos, hiszen a remény alapja Isten egyetemes üdvözítő akarata: „Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.”(1Tim 2,3-4). Az ember befogadja Isten feltárulkozását, amelyet így hoz a teológiai kisszótár: Isten önmaga közlésével istenivé teszi az embert, melyhez a „meghallás” (a hit) aktusának megvalósításához, maga Isten is hozzájárul. Rahner megjegyzi:…„Isten egyetemes üdvözítő akaratának valódi ereje van, Krisztus mindenkit megváltott, kötelességünk mindenki üdvösségében reménykedni és valóban lehetséges az örök elveszettség. ”

3. SZERETET

Loyolai Szent Ignác a Contra agere – Tedd az ellenkezőt kijelentése alapján, ha a hét fő erényt szembe állítjuk a hét főbűnnel, akkor a szeretet első alapja a keresztény alázat kettős irányultsága, mégpedig a magasabb rendűvel szemben. A második alázat velünk egy szinten vagy pedig alattunk lévők iránt. Jézusban ezt a szemléletet pontosan megtaláljuk, amellyel szabadon lemond fenségéről és odalép az emberhez. Szent Pál szeretethimnuszában az angyalok nyelve, vagy a nyelveken való beszéd az imádság felső fokát jelenti, ő mégis semminek említi: „… ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” (1Kor 13,2). Bernard Häring emlékeztet rá, hogy az első boldogság Mt 5,3 szerint: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”. Melynek előfeltétele a mennyei javak elnyerésének és a bennünk munkálkodó isteni szeretet uralmának.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.