Mária az üdvtörténetben

Mária az üdvtörténetben

„De Maria numquam satis” – a Máriáról sohasem elég mondás Grignon de Montfort, Szent Lajostól származik.[1] Szent Lajos beszélt isten anyjáról és annak a helyes tiszteletéről a tökéletes Mária – tisztelet című művében is. Ha Szent Lajos Máriáról lévő tanítását vesszük alapul, akkor a II. Vatikáni Zsinat korai előfutárának is tekinthetjük. A Lumen Gentium: Az Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház Misztériumában című nyolcadik fejezetben; A Gyermek és az Anya 57. pontja[2] alapján Grignon de Montfort saját korát megelőzte. A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány számára ekképpen foglalja össze: „Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy a hit legfőbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezért dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket.”[3]

Voltak olyan korok, amikor még nem léteztek kételyek, amikor az országunkat Szent István királyunk az istenanyának felajánlotta. Korunk Egyház teológiájában és hitéletében Szűz Mária szintén kiemelkedő szerepet tölt be, de ennek ellenére napjainkban számos alkalommal találkozunk Mária személyével szemben egy fajta távolságtartással, avagy kételkedéssel. Ezt a távolságtartást, kétkedést szeretném feloldani Scheffczyk bíboros és Ziegenaus professzor könyvével, amely számunkra Máriáról egy dogmatörténeti ívet megrajzol. Az európai történelemben valamint napjaink keresztény hitvallásában a Mária szüzessége körüli vitákban, avagy a Mária – jelenések, a Szűz Mária és a nőkről alkotott kép viszonyáról egy nyitott párbeszédre van szükség, amelyet Leo Scheffczyk – Anton Ziegeanus: Mária az üdvtörténetben című művéből a választott Mária szüzessége körüli viták szakasz a kételyeket remélhetőleg eloszlatja.

Szent Pál apostol Szűz Máriát a hit fényében megvilágítja a Galata levél 4,4-ben, melyben név szerint nem nevezi meg Jézus szülőanyját, amelyet ekképpen ír le: „De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,…” gör. γενόμενον ἐκ γυναικός – genomenon ek günaikosz: „aki asszonytól született.”[4] gör. θεὸς τὸν υἱὸν αὐτοῦ, γενόμενον ἐκ γυναικός; – theosz ton üion autú genomenon ek günaikosz.

Mária szüzessége körüli viták kezdete

Kezdetben a mariológia kijelentései Mária szüzességének értelmezésében krisztológiai vonzatúak, melyet a Szentlélektől való szűzi születés a Jézus istenségébe vetett hitet erősítette. Jézus emberi születésének megvallása a megtestesülés reális voltának alátámasztását és Mária valódi anyaságát úgy értelmezték, mint Jézus valódi emberré válásának kritériumát. Sajátos értelemben vett anyaságról beszéltek, mert Mária férfi nélkül fogant és szülte meg Jézust, amely anyaságát egyedivé tette.[5]

Az Egyház hittartalmához 1. és 2. század fordulója óta tartoznak Jézusnak a Szentlélek hatására történt létrejöttéről szóló bibliai adatok, amelyek a Megváltó születése és halála Antióchai Ignác teológiájának két fókusz pontja. Ignác vallja, hogy Mária a Szentlélektől Isten üdvterve megvalósításának érdekében Dávid leszármazottjaként Krisztust a méhében hordozta. Ignác avval nyomatékosítja Krisztus valódi emberségét, hogy Máriától született, így utal a kezdetek előtt létezésére. A 18. század vége felé Jézus – életrajzok idején kihagyták Krisztus istenségét, feltámadását és preegzisztens [6] létezését. A reformált teológia elutasított minden természetfeletti dicsfényt. Pedig János evangélium prológusa, az újszövetségi krisztológia csúcspontja. Jézus az Atya Fia – gör. ’ήυ πρός τόυ Θεόυ, tész prósz tón Teón, amely mutatja, hogy az Atya megtestesüléseként megjelent.[7] „S az Ige testté lett, és közöttünk élt.” [8] – gör. σὰρξ –  szárx tehát hússá lett.

A pogány írók támadásai ellenére az Egyház szilárd meggyőződéssel kitartott a hitigazságai mellett. Számos eretnekséggel való szembenállásban a szűztől születés a helyes hit jel szava lett.[9] Szintén hozza a szűztől születés bizonyítékát a Szűz Mária ismeretlen élettöredékei tanulmányában Röck Gyula is. Mária születésének és az Üdvözítő gyermekségének története 10. fejezet 5-6. verse megjegyzi: 5. „Ekkor mondák néki ama szüzek, akik Máriával valának: Mi tudjuk, hogy semmiféle férfi nem érintette őt,” 6. „és mi tudjuk, hogy tisztessége és szüzessége sértetlen maradt.[10]

Főforrás: LEO SCHEFFCZYK – ANTON ZIEGEANUS: Mária az üdvtörténetben, SZIT, Budapest, 2004.

[1] Vö. S. Luigi Maria, Grignion da Montfort: Trattato della vera devozione a Maria Santissima, Roma 1943. Csávossy, Elemér: A tökéletes Mária-tisztelet, 2007. Grignon, de Montfort Lajos, Szent: Montfort, 1673.01.31. – Saint-Laurent-sur-Sčvre,1716.04.28. Boldoggá, 1888-ban, majd 1947.07.20-án szentté avatták. Vö. Diós, István: A szentek élete, www.katolikus.hu/szentek/szent335.html

[2] Vö. II. Vatikáni Zsinat: LG, 57. A Gyermek és az Anya, www.katolikus.hu/zsinat/zs_03.html#LG57

[3] Vö. II. Vatikáni Zsinat: LG, 65. Szűz Mária követendő erényei

[4] Vö. gör. γενόμενον – genomenon: születni, lesz, válik. γυναικός – günaikosz: asszony.

[5] Vö. Leo, Scheffczyk – Anton, Ziegeanus: Mária az üdvtörténetben, SZIT, Budapest, 2004. 203.

[6] Vö. Nemzetközi Teológiai Bizottság:Teológia-Krisztológia-Antroplógia,1982. Krisztus preegzisztenciája bizonyos helyeken a „pre” szócska, „minden dolog előtt”, „Ábrahám előtt” időbeli jelentést kap és megőrzi azt, a keresztény üdvösség történelmi jellegét látva, de végső soron az abszolút és idő fölötti primátust jelent az egész teremtett világon. Krisztológiai szinten a Nikaiai hitvallásban (Nikaiai I. Egyetemes Zsinat, Hitvallás, in DH 125) ez a preegzisztencia, az ariánus krízis után, végső bizonyosságot nyer: Isten Fia, akit az Atya nemzett, nem teremtmény, hanem egylényegű az Atyával.

[7] Vö. Leo, Scheffczyk – Anton, Ziegeanus: Mária az üdvtörténetben, SZIT, Budapest, 2004. 203.

[8] Vö. Jn 1,14

[9] Vö. Leo, Scheffczyk – Anton, Ziegeanus: Mária az üdvtörténetben, SZIT, Budapest, 2004. 192.

[10] Vö. Röck, Gyula: Szűz Mária ismeretlen élettöredékei, Mária születésének és az Üdvözítő gyermekségének története 10. f., http://mek.oszk.hu/06500/06562/06562.htm#8