Stabat Mater

Stabat Mater

A Stabat Mater egy himnusz, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, amely a legismertebb középkori ének. mariaA szerzősége vitatott, leginkább JACOPONE DA TODI-t tartják költőjének, (1230 k- – 1306. december 25.) Todiról a születése helyéről a perugiai kerületben levő kis városról nevezték el. Családneve JACOPONE DEI BENEDETTI, de kötik SZENT BONAVENTURA illetve III. Ince pápa nevéhez is. A himnusz címét első sor adja: a Stabat mater dolorosa, melynek jelentése: Állott a fájdalmas Anya, midőn Fia függött a kereszten. ¹ A középkori kódexekben és más régi forrásokban az alábbitól kismértékben eltérő szöveg olvasható. A himnuszt korábban is használták a vatikáni változatot 1908-óta hivatalosan használják.

1. Stabat Mater dolorósa Iuxta crucem lacrimósa Dum pendébat Fílius 1. Állott a fájdalmas Anya, midőn Fia függött a kereszten.
2. Cuius ánimam geméntem Contristátam et doléntem Pertransívit gládius 2. Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át.
3. O quam tristis et afflícta Fuit illa benedícta Mater unigéniti! 3. Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága, Egyszülött szent magzatán!
4. Quæ moerébat et dolébat, Pia Mater, dum vidébat Nati pœnas íncliti 4. Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián.
5. Quis est homo qui non fleret, Matrem Christi si vidéret In tanto supplício? 5. Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni őt?
6. Quis non posset contristári, Christi Matrem contemplári Doléntem cum Fílio? 6. Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülőt!
7. Pro peccátis suæ géntis Vidit Iesum in torméntis, Et flagéllis súbditum. 7. Népét hogy megmossa szennytől, Látta tenger gyötrelemtől Roskadozni Jézusát.
8. Vidit suum dulcem natum Moriéndo desolátum Dum emísit spíritum 8. Látta édes egy szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált.
9. Eia Mater, fons amóris Me sentíre vim dolóris Fac, ut tecum lúgeam 9. Szeretetnek szent kútfője, Add, a fájdalomnak tőre Járjon át a lelkemen.
10. Fac, ut árdeat cor méum In amándo Christum Deum Ut sibi compláceam 10. Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts neki tetszenem.
11. Sancta Mater, istud agas, Crúcifixi fige plagas Cordi meo válide. 11. Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az Átvertnek sebeit.
12. Tui nati vulneráti, Tam dignáti pro me pati, Pœnas mecum dívide. 12. Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit.
13. Fac me tecum, pie, flere, Crucifíxo condolére, Donec ego víxero. 13. Add meg, kérlek, hogy mig élek, Együtt sirjak mindig véled S azzal, ki a fán eped.
14. Iuxta crucem tecum stare, Et me tibi sociáre In planctu desídero 14. A keresztnél veled állni, Gyászban veled eggyé válni: Erre űz a szeretet.
15. Virgo vírginum præclára, Mihi iam non sis amára Fac me tecum plángere 15. Dicső szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Add nekem fájdalmaid:
16. Fac, ut portem Christi mortem Passiónis fac consórtem, Et plagas recólere. 16. Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem:holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.
17. Fac me plagis vulnerári, Fac me cruce inebriári, Et cruóre Fílii 17. Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad.
18. Flammis ne urar succénsus Per Te, Virgo, sím defénsus In dee iudícii 18. Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz te, Ha az ítélet riad.
19. Christe, cum sit hinc exíre, Dá per Matrem me veníre Ad palmam victóriæ 19. Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon, És elhívjon engemet.
20. Quando corpus moriétur, Fac, ut ánimæ donétur Paradísi glória. Amen. 20. S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnekDicsőségét lelje meg.