Teremtéstörténet – ember teremtése és evolúciós elmélet

A teremtéstörténet és evolúciós elmélet terminológiáját kizárólag a Biblia és a dogmatika illetve a Tanítóhivatal megnyilatkozás tükrében vizsgálom. A cikkem forrásművei: Theodor, Schneider: A dogmatika kézikönyve I. , II. Vigilia, Budapest, 1996 – ban kiadott műve és Claus, Westermann: Az Ószövetség Teológiája, Tételvázlatok, PPHF, 2013. alapján készült. A világ teremtéséről és az ember teremtéséről nem egyszerre születtek elképzelések: előbb az utóbbit fogalmazták meg. (Claus, Westermann: i. m. 13.)

A teremtéstörténet és evolúciós elmélet fontos a napjaink egyházának tanításában és teológiájának megjelenésében. A Római Katolikus Egyház hiteles forrásaival mindkét témakört az egzegetikai módszerek fényében a metszés pontokat tömörítve is nehéz az olvasó elé tárni.

Mi a dogmatika? – a theologia dogmatica egy vallás hitének, amely jelen esetben a kereszténység igazságait megvilágító teológiai tudományág, amely a katolikus teológia hittételekkel tehát dogmákkal foglalkozó része. Amely a kinyilatkoztatás feltárásában Isten önmagáról, illetve a teremtett világról és az emberről kinyilatkoztatott. A dogmatika rendszerezi a Szentírás és a Szenthagyomány anyagát. Felosztása: teológia, „istentan” az egy igaz Istenről és a Szentháromságról szóló traktátus, teremtés – megváltás stb. (dr. Diós, István – Viczián, János: Magyar Katolikus Lexikon, in: dogmatika, szerk: dr. Diós, István – Viczián, János, SZIT, 2010.)

A világ megteremtése

A teremtéstörténet fogalma a világ megteremtését ábrázolja. A Jahvista teremtéstörténet az ősibb. A teremtéstörténetek keletkezéséhez az első lépés az egészről való fogalmak megjelenése, mint az ember a világ, melyeket csak az eredetük felől lehet megérteni. (Claus, Westermann:  i. m. 13.).  A teremtésről nemcsak a Ter 1 fej.-11 fej-ig szól dicsőítik a Zsoltárok, Deutero – Izajás (Iz 40,21) és Jób próféta.

A Deutero – Izajás a deutero szóból a második Izajás, aki Kr. e. 547-538-ben a babiloni fogság utolsó évtizedében működött névtelen prófétaként, akinek a könyvét Izajáshoz kapcsolták. Izajás könyve második részében (40-66) az 56. fejezettől kezdődően megváltozik a történeti háttér. Nem esik szó többé Babilonról, sem Círusról a helyszín újra Jeruzsálem. A gyűjtemény (56-66) szerzőjét ezért Trito – Izajásnak nevezzük. Tr–Iz hasonló reményeket, eszményeket képvisel, mint Dt – Iz. (Júda és Izrael története Salamon halálától a templom újraépítéséig, PPHF – jegyzet, 2010. 77.

Az őstörténetet Izrael története elé helyezték: ezzel beépül abba, új jelentést kap így célja lesz, melyben az általános és az egyedi egyforma súlyt kap. (Claus, Westermann:  i. m. 17-18.)

A dogmatikai teremtéstan  arra van utalva, hogy a bibliai leírásokat eseményszerűen, úgymond „történetként” fogja fel, bár nem történelmi beszámolóként. Az újabb egzegézis[1] kimutatta, hogy a mitológiai gondolkodás hatott az Ószövetségre, az mégsem tekinthető puszta mítosznak. Mitológiai elem például a teremtést megelőző káosz, az embernek a föld porából való megalkotása, a paradicsomkert. A Ter 1, 1-ben  a héb. báráteremt ige már nem mitikus: Bárá sijt bárá elohim ét hásámájim ve ét há árec  Bárá sijt bárá elohim ét hásámájim ve ét há árec

Isten a szavával teremt, de ez nem a Babilonban elterjedt  szómágia,  hanem  racionális,  szellemi  szó,  amely  rendet  és  világosságot  teremt.  A bibliai teremtéstörténet eltér a babiloni és ó-egyiptomi kozmogóniai mítoszoktól, vagy  más kultúrák mitológiai teremtésleírásaitól.[2] (Kozmogónia gör. kozmosz és güneia – nemzés szavakból: elképzelések a világ keletkezéséről. 1. A vallásbölcseleti elgondolások kezdetben magukba foglalták a kozmológiát is, amely később különvált.)

A Pentateuchus-nak [3] a babiloni fogság utáni időben lévő végső szerkesztésekor az Atyák története (Ter 12 fej-50) elé tettek az őstörténetet. (Ter 1-11): ez azokat a hasonlatokat és értelmezési modelleket tartalmazza, amelyeket sok féle teremtésmítoszban hasonló módon megtalálunk az egész ókori keleti világban. (Theodor, S. : A dogmatika kézikönyve, II.  i. m. 134.)

Az őstörténet – teremtéstörténet a babiloni fogságot megelőző időben a Kr.e. 6. század alatt keletkezett. (Theodor, S: i. m.140.) A jahvista második őstörténet: a Biblia mai kánoni alakjában az első (papi) elbeszélést követő teremtéstörténetet (Ter 2,4; Ter 3,24) tekintik a jahvista történeti mű kezdetének, amely feltehetően a dávidi-salamoni királyság kezdeti idejében Kr.e. 10-9. században keletkezett. (Theodor, S: A dogmatika kézikönyve, II. i. m. 135.).

A babiloni fogság: Kr. e. 598-ban Nabukadnezár babiloni király elfoglalja Júdát és Jeruzsálemet. A nemeseket a kézműves iparosokat, az építőmestereket, a katonákat és a papok egy részét Babilonba deportálja. Ezékiel prófétát fogságba hurcolták, de Jeremiás próféta Jeruzsálemben maradt. Figyelmeztetik a fogságban élőket, hogy hetven évi fogság rájuk vár (Jer 29,1). A babiloni sereg meggyengült. Cidkijá király egyiptomi segítségben reménykedve, nem fizetett adót Babilon számára. Az újabb hadjárat és megszállás során Kr.e.587-ben lerombolták Jeruzsálemet és annak templomát valamint a templom kincseit Babilonba szállították (Jer 32,1-5; Jer 34,1-5; Jer 37,1-10; Jer 52,1-30). Kr.e. 536-ban Círus másik nevén Kürosz perzsa király rendeletére zsidók egy része visszatért Jeruzsálembe, de sokan a diaszpórában maradtak, úgymint a Bibliából ismert Eszter királyné, akihez az egyik zsidó ünnep is kapcsolódik. A jeruzsálemi Bible Lands Museum kiállításán megtekinthető az Al-Yahudu archívum, amely az ókori faluról kapta nevét, melynek területén táblákat megtalálták, melyek Kr.e. 6. és 5. századból származnak. Al-Yahudu, amely vélhetően Jeruzsálem névre utal, hiszen a júdeai Jeruzsálemet így nevezik a babilóniai források. (www.presbiterkepzes.hu/?q=node/22 ; http://visszaavalosaghoz.hu/tortenelem/zsidok-a-babiloni-fogsagban)

Az ember teremtése

A jahvista őstörténet célja, hogy megmutassa az „ember”אָדָם – ádám és a „szántóföld, föld, világ” – אַדְמָה ádámáh őseredeti kapcsolatát, melyet Isten akarata meghatározott, melyet az ember bűne megzavart. Az elbeszélés ezért az ember megteremtése előtti állapot leírásával kezdődik (Ter 2,4b-6). Az ember megteremtését ezután szemléletesen ábrázolja: „Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából” (Ter 2,7). Isten beleleheli az élet leheletét a héb. nefes-t ekképpen teszi élőlénnyé. Megkülönböztetjük a  héb. ruah  lélek kifejezéstől. (Theodor, S: A dogmatika kézikönyve, II.  i. m.136.)

Számos egzegéta (az egzegézis tudományában jártas tudós) szerint a jahvista teremtéstörténet: két eredetileg önálló történet. Az első az ember teremtéséről szóló elbeszélés.  A második pedig első bűnbeesésről lévő elbeszélés, a kettő történetet összekapcsolták.  Az össze illesztés során az ember teremtésének elbeszélése  viszont a Ter 2,18-24-szerint folytatódik.

Az ember teremtéséről szóló hagyomány, az asszony teremtésével végződik, aki az ember héb. „cela”-jából jön létre, melyet általában „borda” szóval fordítanak, melynek az arám és héber jelentése: „épitőelem”, „tartóoszlop”, „gerenda, aki ugyanabból „a húsból és csontból” (Ter 2,21-23) van alkotva. Az alkotással Istennek a szándéka hogy az ember egyedüllétét megszüntesse.

Azok az egzegeták, akik érzékenyen elemzik a nemek különbözőségének bibliai jelentését, a következő sajátosságaira hívják fel a figyelmet:

Az asszony megalkotása előtt a szöveg beszél a földből alkotott emberről אָדָםadam, és csak az asszony megformálásának elbeszélése tesz különbséget a „férfi” héb. – is és a „nő”– héb. issah között (Ter 2,23). A nemektől független ember adam megjelölést a férfi „Adam” megnevezésére a papi írás hagyománya viszi majd át  a Ter 5,2-re.

A kígyó motívum

A kígyó – motívum eredete és jelentése mindig vitatott. Feltehetően  a forrása kánaánita termékenység kultusz  A Baál kultuszt Izraelben asszonyok terjesztették, ez hathatott a Ter 3 elbeszélésére, hogy a kígyó először a tiltott tettre az asszonyt vette rá. A férfi viszont a Ter 3,6-ban a cselekedetet utánozta. Ennek ellenére nem következett be a Ter 2,17 szerint az Isten által lévő fenyegetés, miszerint a bűn elkövetésének napján az ember meghal. (Theodor, S:A dogmatika kézikönyve, II.  i. m.137.)

Tanítóhivatal megnyilatkozása

XII. Pius Humani generis enciklikája, amely az emberi nemnek fordított körlevelét 1950.08.12-én adták ki, a szent tudományokban éledő új irányzatok kritikájáról. Az I. világháború után Európában illetve Francia és Német nyelvterületen teológiai megújulás kezdődött. Melynek előzménye a jezsuiták és domonkosok között folyó az „új teológia” a nouvelle théologie kifejezés a domonkos Garrigou Lagrange-tól származik vitákból ered. Tehát a Humani generis  megnyitja az utat a fejlődéselméletnek (DH 3896), fenntartja viszont azt, hogy az ember lelkét közvetlenül Isten teremti.

[1] Az egzegézis teológiai tudományág: lat. exegézis, gör. ἐξηγεῖσθαιekszégeiszthai, melynek jelentése kivezetés, kifejtés, megvilágítás, értelmezés, amely egy fajta Szentírás elemző és értelmező magyarázat. Feladata a bibliai szöveg megértése és jelentésének tisztázása, összefüggéseinek feltárása.

[2] Vö.  Dr. Lukács, László: Dogmatika II., A kezdetektől a beteljesülésig, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2007.  5.

[3] Vö. Az öt könyv: (Genesis = Teremtés, Exodus = Kivonulás, Leviticus = Leviták,  Numeri = Számok,  Deuteronomium = Második Törvény). A hagyomány Mózest tartotta a könyvek szerzőjének, ezért nevezték el a könyveket Mózes öt könyvének.

A Biblia értelmezése

Nekünk teológusoknak nem célunk, hogy a bibliai teremtésfogalomról teljes képet nyújtsunk. (Alszeghy, Z.: A kezdetek teológiája, TKK II/6.) Két fontos elvet szeretnék ismertetni, melyet a teológusok felhasználnak a bibliai teremtéstörténet értelmezésénél, ha ezt a két elvet komolyan alkalmazzuk, akkor a bibliai teremtéstörténet tanítása egyáltalán nem ellenkezik a fejlődéselmélettel. A legfontosabb elv, hogy a bibliai teremtéstörténet vallásos igazságokat közöl és nem természettudományos megállapításokat. A bibliai teremtéstörténet azt a hiten alapuló igazságot akarja közölni, hogy Isten az abszolút Teremtője és Ura ennek a világnak. Minden az a hatalmából keletkezett és mindent így tart életben.

A bibliai teremtéstörténet nem akar tudományos megállapítást nyújtani az ember és a világ keletkezéséről. Nem akarnak úgymond leckét adni csillagaszatból, fizikából, biológiából, a természettudomány egyetlen területét sem érintik. Természetesen a hitigazságaink nem tarthatók elkülönítve az önmagunkról és a világról alkotott nézetektől, ezért a bibliai teremtéstörténet ezeket szintén kifejezi. A bibliai teremtéstörténet megmutatja, hogy a szent író a világot laposnak képzelte, mely fölé feszített sátorként borult az ég, elválasztva az alsó vizeket a felső vizektől (Ter 1,7). A napot, holdat, csillagokat erre a sátorra felakasztott lámpásoknak gondolta (Ter 1,14-18). Bibliai asztrónomia vagy bibliai biológia annyiban képezi a teológus érdeklődésének tárgyát, amennyiben kifejezi az akkori kor emberi véleményét a csillagokról és élőlényekről, amikor a bibliai történetet leírták.

A teológusnak az egyik feladata, hogy értelmezze a Szentírást, ha szükséges, elválassza a kinyilatkoztatás tartalmat azoktól az emberi nézetektől, melyek hozzá tapadnak, és olyan formában adja elő az igazságokat, melyek érthetők a mai ember számára. (Theodor, S: A dogmatika kézikönyve, I.  142.)

A fejlődéselmélet

Semmi sem világítja meg a jobban a keresztény hit világképét és a természettudományos világkép viszonyának problematikáját, mint az a vita, amely Charles Darwin fejlődéselmélete körül keletkezett. Darwin 1859-ben tudományos megfigyelés után közzétette a Fajok eredete – The Origin of Species című könyvét, amely ellentétben áll a keresztény teremtéstannal. (Theodor, S: A dogmatika kézikönyve, I.  i. m.131.)

Mit gondoljunk a fejlődéselméletről – megalapozott-e vagy sem?

Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, kérdezzük meg magunktól, hogy milyen evidenciát várhatunk? A mindennapi életben, de a tudományok területén is sok olyan véleményt fogadunk el, melyek valószínűek, de nem bizonyíthatók abszolút biztonsággal. A kérdés azért bonyolult, mert a fejlődéselméletet két különféle szempont szerint vizsgálhatjuk: mint történelmi tényt és mint egy természettudományos elméletet azaz teóriát. A megkülönböztetés inkább fokozati, mint minőségi, de ennek ellenére fontos ahhoz, hogy kissé tüzetesebben megvizsgáljuk. (Theodor, S: A dogmatika kézikönyve, I.  i.m.137.)

Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) jezsuita paleontológus elsők között volt, akik megmutatták, hogy az evolúció elmélete nincs ellentétben a teremtés eszméjével. Az evolúció a tapasztalati világban kifejezése a teremtői, létet adó isteni működésnek. (www.magyarkurir.hu/hirek/hatvan-eve-hunyt-el-teilhard-de-chardin) Válaszul kidolgozza a keresztény evolucionizmus elméletét. Szétválasztja a teremtés és a fejlődés fogalmát. A teremtés: a létezők létrejötte, a fejlődés: a már létező kibontakozása. (Vö. Dr. Lukács, László: Dogmatika II., A kezdetektől a beteljesülésig, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Első rész Teremtésteológia: 2.2. Az evolucionizmus, 3. pdf.)