Egyház alapítás – Fülöp Cezária

Szent Márk evangélium Mk 8,27 verse alapján a húsvéti ünnepet követően Jézus a tanítványaival Jeruzsálemet elhagyta és következő úti céljuk felé Fülöp Cezáriába vezetett. [1] Márk dramatikus megközelítése szerint az első csúcsponthoz érkeztünk, mivel a Fülöp Cézária szakasz az események központja. Jézus itt nyíltan elmondta, hogy az ő útja a szenvedés útja, amely nem más, mint a kereszt útja.

Nagy Heródes végrendeletében országát három fia Archelausz, Antipasz és Fülöp között osztotta szét. De királyi címet egyik Heródes örökös sem kapott. Archelausz ethnarcha-népfejedelem lett. Antipasz és Fülöp pedig tetracha-negyedes fejedelemmé vált.

  • Heródes Archelauszé lett: Júdea, Szamária, Idumea.
  • Heródes Antipaszé lett: Galilea, Pérea a Jordánon túli rész zsidók által lakott vidéke.
  • Heródes Fülöpé: Pérea ÉK-i része a Genezáret-tótól északra eső területe.

Fülöp kiépítette Betszaidát, Augusztusz császár lányának tiszteletére Juliász-nak nevezte el. Keresztelő Szent János említi Fülöpöt úgy, hogy a testvéred feleségét, Heródiást nem szabad feleségül venned. (Mt 14, 3-4; Mk 6,17). Fülöp Cezária elnevezése a Καισάρεια ἡ Φιλίππου – melynek jelentése Cezárea a [város] Fülöpé.[2] A települést Kr.e.3-2-ben Fülöp tetrarcha tartományához tartozott, melyet Tiberius császár tiszteletére Augusztusz fejlesztette várossá és Caesarea Philippi elnevezést kapott, hogy megkülönböztessék a tengerparti Caesarea Maritima-tól. Régi görög neve: Πανειάς – Paneas, arab neve: بانياس الحولة‎  héb. בניאסBáneász. A város napjainkban több nevet visel, úgymint: Tell el-Qadi, Baniasz, vagy Bania.

A biblikus földrajz szerint Fülöp Cezária a Jordán forrásvidékén fekszik, Damaszkusztól ötvenöt kilométerre, a Hermon hegy lábainál. A város Hermon árnyékában a Jordán a libanoni hegyek vízgyűjtőjétől táplált négy forrásból született. A Zsolt 42,6-7 kifejezően énekli a vízesések és örvénylő tavaszi patakok folyását. A két főbb mellékfolyó Dán városánál a Liddani és a Baniaszi a Hermon lábánál fakadt. Cezária lakosságának többsége görög volt, de pogány lakossággal római helytartók is éltek ott. Ebben az időben ünnepelte a pogány lakosság a Nagy Heródes által újjá építetett régi Pán-szentélyben a pogány Pán isten egy hétig tartó ünnepét.[3]

Fülöp Cezária felé vezető úton hangzott el Simon Péter vallomása, melyet számára Isten kinyilatkoztatott. Az Egyház alapítás történetét beszéli el a Mk 8,27-30. Amikor „…Jézus megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.” (Mk 8,27-30; Mt 16,13-20; Lk 9,18-21).

Krisztus válasza, a primátus ígérete: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat” (Mk 8,29). Máté evangélium szövege az Egyházra a gör. έκκλησία – ekklészia (gyülekezet) kifejezést használja. A mai tudósok vitatják, hogy önmaga Jézus ekklészia kifejezést használta, (vö. gyülekezet, héb. káhál) (Dr. Előd, István: Egyháztan, Katolikus Teológiai Főiskolai jegyzetek, Budapest, 1996. 19.)

(Petrosz – Kőszikla; Mt 16, 16-18). héb. Kéfász – Kőszikla, arám: Kéfa, lat: Petrus. (Mt 16,18-19; Mt 17,25; Mk 14,37; Lk 22, Lk 31.34; Jn 21,15-17). Jézus, Simon Pétert Jónás Fiának nevezi. Jézus hatalmat ad neki, és nevét Simonról – Péterre változtatja. Simon tehát Péter lesz a közösség szikla alapja. Jézus Hegyi beszédében olvasható a sziklára épített ház. (Mt 7,24-27).

Jézus szavai nyilván akkor hangzottak el, amikor már elhatározta, hogy, nem Izrael népének egésze, hanem egy új választott nép fogja beteljesíteni a messiási ígéreteket. A Máté evangéliuma ezt a feltevést igazolja az „ettől kezdve” kifejezéssel. Első ízben itt találkozhatunk Jézus részéről névváltozással. Akkori embereknél a név sokkal nagyobb szerepet játszott, mint manapság. (Vö. Jézus, Simon Pétert Jónás Fiának nevezi.) (Dr. Előd, István: Egyháztan, Katolikus Teológiai Főiskolai jegyzetek, Budapest, 1996. 18.)

Fülöp Cezáreiában Jézus átadja Péternek az oldás – kötés hatalmát. A föloldozási hatalom gyakorlását, melyet „a kiengesztelődés szolgálatával” rábízta (2Kor5, 18). Az apostol „Krisztus nevében” kapta küldetését és „maga Isten az”, aki rajta keresztül buzdít és kér (2Kor5,20). Márk mint szerző a történetben úgy szerepel, mint tanúságtevő evangélista, aki a szereplőket konkrétan nem jegyzi fel. Péter neve kivételével a többiek csak tanítványokként kerültek említésre.

Az elbeszélés halad előre és kiderül, hogy Péter és a tanítványok olyan vezetőt akartak, aki megszabadítja őket a szenvedéstől. A Mk 8,32-ben Péter szemrehányást is tesz Jézusnak. Jézus elküldi Pétert, mintha maga volna a Sátán (Mk 8,33). Amikor Márk evangélista Péterről a tanítványokra és a népre irányítja figyelmét olvasói rádöbbennek, hogy nekik is részesedniük kell a tanítványok küzdelmében. Hallhatják, ahogy közvetlenül hozzájuk szól: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mk 8,34). Márk evangélium olvasója nehezen érti meg az örök érvényű kijelentést: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 8,35) – „Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?” (Mk 8,37). Márk nekünk említi, hogy aki Jézus követőjének vallja magát, el kell veszíteni életét Jézusért és az evangéliumért (Mk 8,37). A tanítványok vagy teljes hitben a szenvedő Messiásnak szentelik magukat, vagy kedvezőtlen ítéletet hallanak: „Az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”(Mk 8,38).

János evangéliuma, amely nem tartozik a szinoptikusok közé, de az első fejezet helyszíne Betánia, a Jordánon túli Jézus – eseményre lévő visszaemlékezés, ahol János; Isten Fiát, megkeresztelte, amely egyben Keresztelő János tanúság tétele Isten Fiáról. (Jn 1,32-34). János első fejezetében megismerhetjük Keresztelő János tanúságtételét, melyben a farizeus papok kérdései visszhangoznak a Mk 8,28-ban: „Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Igaz, hogy a farizeus papok kérdéseinek – „Hát akkor?” – „Talán Illés vagy?” – „Ki vagy?” – stílusa kérkedő kérdések és feleletekkel tűzdelt elbeszélésről szól.

Ha a Keresztelőre vonatkozó népi vélemény Krisztus halálos végzetére és a feltámadásával kapcsolatos hiedelemre is utal, a Péter ajkáról elhangzó messiási hitvallás a keresztény húsvéti hithez közelít, amely szemben áll a Keresztelő sorsának értelmezésével. Márk világosan bemutatja Krisztus Jézusnak a halálhoz és a feltámadáshoz való viszonyulását. Az összes tanítványnak szóló hallgatási parancs nem von le semmit a messiási hitvallás értékéből, inkább a keresztre feszítés eseményére utal, amelyben Jézus messiási mivolta megkapja voltaképpeni magyarázatát. (Vö. Gnilka, J.: Márk, http://ertekkereso.hu/doc/predikaciok/Mark/Html/8.html#Heading190)

Márk evangélium olvasói Kr.u. 70-ben nem voltak a jelenlevők között, ezért a felhívás nekik is szólt, mert: „Isten hatalommal bíró országa” – bármikor elérkezhetett hozzájuk. Bár a huszadik és huszonegyedik század olvasói talán nem osztoznak Márk reményeiben, miszerint Jézus dicsőségben visszatér és ítéletet mond, az evangélium ezen részének sürgőssége külön minden keresztényben és az egész egyházban hasonlóan lényeges kérdéseket ébreszt Simon Péter válasza: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” – gör . εἶ ὁ χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ – Te vagy Isten Fia a Krisztus. (Mt 16,16) (Ματθαιο 16,16) lat. Tu es Christus Filius Dei Vivi. „…Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” (Mt 16,16-17).

Ha az olvasók komolyan veszik Márk Jézusát, – hogy miként kezdhetik el napjainkban a keresztény élet alaposabb átélését? Melyek azok a körülmények, amikor az evangélium értékeit megvalósíthatják az emberek a mai világban is? Azonban Márk olvasói visszavonulhatnak és válaszolhatnak ezekre a kérdésekre, mielőtt Jézus felvezeti őket egy magas hegyre Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt. (Mk 9,2-8). (Vö. Linden, V. Philip: Evangélium Szent Márk szerint, Szegedi Kommentár Újszövetség, http://mek.oszk.hu/00100/00188/html/2mark.htm)

Teológiai üzenet

Isten Szentje Jézus, aki különbözik minden teremtménytől, amely az Isten Fiúság szinonimája. János evangéliuma a szinoptikusokkal ellentétben Jézus nyíltan hirdeti az Isten Fiúságát, melynek tartalma a kinyilatkoztatás egységében Jézus engedelmessége. A Szentírás magyarázói azon fáradoztak, hogy érthetővé tegyék Péter tiltakozását és Jézus szemrehányását mérsékeljék. Erasmus Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus szerint Péter érzelmi szeretet és meggondolatlan buzgalom alapján cselekedett: magno quodam affectu diligebat Jesum, sed humano (nagyon szerette Jézust, de emberi módon) (Vö. Desiderius, Erasmus, Roterodamus: 1466.10.-1536.07.12. Erasmus, 7. k., 211. o.; Vö. Beda: PL, 92,213; Calvin, II,69. Már a hitvallásszerű formula a „…te vagy…” jelzi, hogy a kijelentés megfelel a valóságnak.)

Míg a zsidóság a dávidi Messiást az „Úr felkentjének” (Salamon zsoltárai 17,32; 18,7) „Izrael Messiásának”(1QSa2,20) nevezte, itt mégis az εἶ ὁ χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ szerepel – eji hó krisztosz hó hüjosz theú – te vagy Isten Fia a Krisztus.  A Sátánnak bélyegzését önmagára Sátánra vonatkoztatják (a mellette álló követésre szólítást pedig Péterre), vagy az adversarius (szembeszegülő) jelentésében veszik a „Sátán” kifejezést. (Vö. Beda: PL, 92,213; Rupert von Deutz: PL, 167,1063.)

Theophülaktosz szerint a Sátán nem akarja az embereket megmentő jézusi szenvedést. Kálvin szerint: Péter nem tudta elképzelni, hogy Isten Fiának sorsa a keresztre feszítés a halálos ítélet. Közvetlenül Istennek van szólítva: „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”(Zsid 1,8).  – „Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.” Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” (Zsid 1,5-6) – „De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.” (Zsid 3,3)

Pál a világ teremtését neki tulajdonítja: „Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.” (Zsid 1,10) Gyakori a Küriosz cím. – „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32). ….„és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.” (1Tesz 1,10) – „S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.” (1Kor 15,28) – a fiúság az üdvtörténet szoros kapcsolata. Isten kinyilatkoztató tevékenysége Krisztusra tekint, akit minden embernek követnie kell.

[1] Vö. Abel: Géographie, I, 297.

[2] Vö. A teljes városnév genitivusban fordul elő: Καισαρείας τῆς Φιλίππου – formában, a névelő talán az elharapott „πόλις, -εως” szóra utal. (Mt 16,13; Mk 8,27); Καισάρεια, (ς) írásmód: GNT27; GNT_WH. Nestle, Eberhard. E. – Aland, B. Kurt: Novum Testamentum Graece, szerk. Nestle-Aland, Stuttgart, 1898.

[3] Vö. Pogány Pán isten: Hermész és Drüopé nimfa fia, akit  általában kezében tartott pánsíppal ábrázolnak Az erdők, mezők, legelők, vadászok, kecskepásztorok és nyájak istene. Pán kecskeszarvval, szakállal, farokkal és kecskelábakkal jött a világra.