Elégséges, ha másik embertársunkon segítünk?

Elégséges, ha másik embertársunkon segítünk?

Szent Pál szeretethimnuszában az angyalok nyelve, vagy a nyelveken való beszéd az imádság felső fokát jelenti, ő mégis semminek említi: „… ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”[1]. Ekképpen a Szentlélek az, aki megnyit bennünket, aki bennünk hisz, imádkozik, és szeret, és remél. Napjaink keresztény hitvallásában az irgalmasság szerepe létfontosságú kérdést vett fel, hiszen még tart az Irgalmasság éve – miszerint a laikus[2] hívők, a Világi Krisztushívők apostolságában az együttérzést és az irgalmasságot szüntelenül a hit tükrében szükséges gyakorolni.

A kérdéskör megközelítése a Szentírás és a katekizmuson[3] belül a kateketika[4] alkalmazásával történik. A katekizmus, a katolikus vallás alapfeltételeinek tanítását dialógus formájában visszhangozza. A kateketika teológia diszciplina, melyhez kapcsolódik pasztorál teológia is. A katekézis pedig a pedagógia és didaktika eredményeit felhasználva keresi az Egyház igehirdetői küldetésének módjait

Mit mond a Biblia?

A hiszem kifejezést a köznyelv általában felületes sejtésszerű tényezőként, értelmezi. Megelégszünk a „Credo quia absurdum” – „Hiszem, mert képtelenség” a vakhit azonosításával?    A hit: Isten által belőlünk fakadó hit az értelem olyan készsége, amely egy vagy több személy tekintélye által biztosnak vélt tényeket igaznak fogadunk el. [5]   A Jakab levélben mély értelmet kap a hit és a cselekedetek kapcsolata, melyben megjelenik a megigazulás. Isten Szavát ne csak hallgassuk, hanem cselekvői is legyünk, hogy Isten előtt újra igazak legyünk. A levél teológiája egy lelkipásztori szándék miszerint a vallás és a hit nem lehet magánügy. Mert Isten és ember közötti szövetségben a hit megélése nem csak önmagunknak, hanem a felebarátunk irányába is szükséges megélni. Jakab írja, hogy cselekedetek által teremtődik meg a Jézus Krisztusba vetett hit, melynek az életvitelben meg kell mutatkoznia: „Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.”[6] A levél állhatatosságra és az Istenhez való tökéletes megtérésre fókuszál, amelyben Isten, mint teremtő, szilárd és változatlan: „könyörületes és irgalmas.”[7] A Galata levében Pál a cselekedetek és a hit kapcsolatát másképpen értelmezi: „Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki.”[8] Pál a cselekedetek alatt a zsidó szokásokat, az előírásokat, a körülmetélést értelmezi.

 Szentírás és Katekézis

A katekézis az Egyház Isten országának, ennek a szeretett közösségnek a megvalósításán fáradozik, melyet négy egyházi alapfunkción keresztül végzi. A hívő életében mind a négy egyházi alapfunkciónak teljes együtt kell működnie.

  1. Diakónia: gör. διακονίαν – szolgálatot jelent. Idetartozik: szeretet szolgálat, nevelés, a szolidaritás gesztusait értelmezi. Szent Pál az apostol felelőssége fejezetben írja, hogy az Isten az apostolokra bízta a kiengesztelődés szolgálatát: „De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.” [9]
  2. Koinónia: gör. κοινωνίᾳ lat. communio, közösség. Idetartozik: közösség egység, testvériség, megosztás, kommunikáció. Az a közösség, amely Krisztus fősége alatt alakul, mint az ő titokzatos Teste, mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.[10]
  3. Martüria: gör. μαρτυρίαν – tanúság, bizonyosság. Idetartozik: evangélizáció, prédikáció, tanúságtétel, katekézis. „De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.”[11]
  4. Liturgia: gör. λειτουργία – leitourgia = laosz,[12] nép + ergon, munka, tehát a nép szolgálata jelentést tartalmaz. Idetartozik: Isten népének szolgálata, istentisztelet: szentmise, zsolozsma, szentségek. Egyházi szertartás, a szertartások összessége.

Az Ószövetség gör. fordítása a Septuaginta legtöbbször kultikus összefüggésben használja, a Szent Sátorban végzett papi szolgálat értelemben.[13] Az Újszövetségben jelenti az evangélium hirdetését[14]: „Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.”[15] – tevékeny felebaráti szeretetet[16] valamint az istentiszteletet.[17]

Konkluzió

  1. Isten Szavát ne csak hallgassuk, hanem cselekvői is legyünk.
  2. Jézus Krisztusba vetett hit: „Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.”[18]
  3. Isten és ember közötti szövetségben a hit megélése nem csak önmagunknak, hanem a felebarátunk irányába is szükséges megélni.

[1] Vö. 1Kor 13,2

[2] Vö. TOMKA, FERENC:  A világiak helye az egyházban, http://vigilia.hu/regihonlap/1998/7/9807tom.html, gör. laosz, lat. laicus kifejezés nem kicsinyítő képző, Isten népéhez tartozót jelent. A laikus hívők a posztmodern világ identitásképző részei, a keresztség szentsége által Krisztus testének tagjai. Márk, Lukács és Titusz világiak-ként voltak munkatársai Pálnak. Az I. század egyházi személyei sem voltak papok, mint Szent Kelemen vagy Jusztinusz és Órigenész.

[3] Vö. gör. kathein kifejezésből ered, melynek jelentése visszhang.

[4] Vö. gör. katékheo szóból ered, amely elbeszélni, hírül adni jelentéseket tartalmaz.

[5] Vö. Dr. Koncz Lajos: A kinyilatkoztatás és hit, 125 Katolikus teológiai főiskolai jegyzetek, Budapest 1982.

[6] Vö. gör. πίστις – pisztisz: hit, bizalom; lat. fides; Jak2,26

[7] Vö. Jak5,11; Jak4,12; Jak2, 19; Jak1, 18; Jak1,17

[8] Vö. Gal5,6

[9] Vö.2Kor5,18

[10] Vö. Fil 1,5

[11] Vö.Jn5,36

[12] Vö. gör. laosz, lat. laicus kifejezés nem kicsinyítő képző, Isten népéhez tartozót jelent.

[13] Vö. Kiv28,31-35; 29-35. f.; Szám 24. f.; Ez 40-46. fej.

[14] Vö. Róm 15,16

[15] Vö. Fil 2,14-17.30

[16] Vö. Róm 15,27; 2Kor 9,12; Fil 2,25

[17] Vö. ApCsel 13,2; Lk 1,23

[18] Vö. Jak2,26