Ágoston a kegyelem Isten ingyenes ajándékát a pelagianizmussal szemben hangsúlyozza. Melyet az Ef 2,8 így fogalmaz: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.” – „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” – a Róma levél 5,5 alapján a Lélek minden kegyelem ősképe, melyhez Ágoston úgy ragaszkodik, hogy a kegyelem nem természet, nem törvény, hanem spiritus vivificaris – azaz éltető Lélek. Ágoston kegyelemtani újítása, hogy a kegyelmet Isten gyógyító erejeként értelmezi.[1] Ádám, mint a kozmikus bűn szimbóluma [2]Tovább

„De Maria numquam satis” – a Máriáról sohasem elég mondás Grignon de Montfort, Szent Lajostól származik.[1] Szent Lajos beszélt isten anyjáról és annak a helyes tiszteletéről a tökéletes Mária – tisztelet című művében is. Ha Szent Lajos Máriáról lévő tanítását vesszük alapul, akkor a II. Vatikáni Zsinat korai előfutárának is tekinthetjük. A Lumen Gentium: Az Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház Misztériumában című nyolcadik fejezetben; A Gyermek és az Anya 57. pontja[2] alapján Grignon de Montfort saját korát megelőzte. A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány számára ekképpen foglaljaTovább