A Stabat Mater egy himnusz, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, amely a legismertebb középkori ének. A szerzősége vitatott, leginkább JACOPONE DA TODI-t tartják költőjének, (1230 k- – 1306. december 25.) Todiról a születése helyéről a perugiai kerületben levő kis városról nevezték el. Családneve JACOPONE DEI BENEDETTI, de kötik SZENT BONAVENTURA illetve III. Ince pápa nevéhez is. A himnusz címét első sor adja: a Stabat mater dolorosa, melynek jelentése: Állott a fájdalmas Anya, midőn Fia függött a kereszten. ¹ A középkori kódexekben és más régi forrásokban az alábbitól kismértékben eltérő szöveg olvasható.Tovább

„De Maria numquam satis” – a Máriáról sohasem elég mondás Grignon de Montfort, Szent Lajostól származik.[1] Szent Lajos beszélt isten anyjáról és annak a helyes tiszteletéről a tökéletes Mária – tisztelet című művében is. Ha Szent Lajos Máriáról lévő tanítását vesszük alapul, akkor a II. Vatikáni Zsinat korai előfutárának is tekinthetjük. A Lumen Gentium: Az Isten Anyjáról, a Boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház Misztériumában című nyolcadik fejezetben; A Gyermek és az Anya 57. pontja[2] alapján Grignon de Montfort saját korát megelőzte. A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány számára ekképpen foglaljaTovább