A szenvedés során a kalapácsütések hangja az emberek lelkéhez csapódott, amely a vér szagával átitatott fájdalmas szidalmakkal keveredett. Jézus azonban nem kiáltott, az emberek irányában néma marad, nem vádol, nem kiált igazságért, nem kér ítéletet, hanem csendben imádkozik. A próféciák beteljesedtek, melyet Izajás könyve 53,12 velünk ekképpen közöl: „Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz53,12) Nem csak a bűnösökért, hanem a szenvedőkért is meghalt. Jézus ajkán a kereszten való felkiáltása az elhagyottságTovább